2017. jún. 6.

Kemping

Két napja jöttünk haza egy két hetes otthoni nyaralásból, amiből néhány napot balatoni kempingezéssel töltöttünk.
Mielőtt belefogok a nyekergésbe, leszögezem, hogy az eddigi kempinges tapasztalatom egy alkalomból állt, ami vadkemping volt. Kb. ezer éve a Nyéki-tó partján voltunk egy hetet (wind)szörf táborban. Szörfözni nem tanultam meg, de jókat kenuztunk és vitorláztunk a tavon. De vissza a kempinghez. Kis helyet foglalt el a csoport, mégse zavartuk egymást és egymás nyugalmát, körülöttünk természet volt, más kempingezők tisztes távolban. Fürdés a tóban, wc a szomszédos bozótban vagy kukoricásban. Az egyetlen zavaró tény az volt, hogy mindenki tudta, miért mégy, attól függően, hogy wc papír vagy wc papír és egy kis ásó is volt nálad. Összkomfortnak nyoma se. Nem mondom, hogy megint ilyesmire számítottam, de arra se, amit kaptam.
A kemping, ahol kikötöttünk, elsőre jónak tűnt, főleg neten. Valószínűleg tényleg jó, csak nem nekem való. Teljesen felparcellázott terület, majdnem minden hétvégi nyaralók által foglalt. Mindenhol lakókocsik, jó nagy sátrak, ill. a kettő kombinációja. Emberek viszont alig, csak néhány nyugdíjas. Az otthoni panel lakótelep beépítése nagyságrendekkel szellősebb, mint a kempingé. Vagyis ha valaki a betondzsungelből szeretne kimenekülni, az ne kempingbe menjen. Csak lakókocsi dzsungelt kap. Aztán péntek este befutott a jónép, tele lett a hely. Nem is tudom, mi volt a rosszabb, a motoros német csoport (Most komolyan, 1000 km-t utazik az ember és még itt is csak beléjük botlok, 4 szomszédos parcellán németek voltak), a bugrisok (Ahogy ezek befutottak, már kezdtem is értékelni a németeket. Már délelőtt alkohol, minden 2. mondatban b*meg, ill. "a szexi lány" refrénű és azzal egy kategóriába tartozó slágerek egész nap.), vagy a gyereksereg (Jó, hogy még nem akarok gyereket, mert ezek a kölykök elvették volna a kedvem.). Vasárnap délutánra szerencsére megint majdnem kiürült a hely és nyugi lett. Vegyük hozzá a kemény földet; a zuhanyzót, ahol csak a 3. napon találtam olyat, amiből nemcsak langyos, hanem meleg víz is jött és ahol 5 másodpercenként nyomni kell a gombot (próbálj így hosszú hajat kiöblíteni) és a wc-t (takarították minden reggel, de délelőttönként már össze volt pisilve). Akkor már inkább a bokor, mint a vadkempingnél. A kempinges étterem javára legyen írva, hogy ott volt a legjobb vegán kaja (sült krumpli grillezett zöldségekkel), amit hiszti és orrfelhúzás nélkül kihoztak, nem úgy, mint a két másik puccos étteremben. Ezzel még azt is jóvá tették, hogy egyik este folyamatosan "A börtön ablakában" üvöltött a hangszórókból, szinkronban a bugrisék "szexi lányával".
Néhány ilyen nap után azért jobban értékeli az ember az otthoni zuhanyt, az erkélyt és az ágyat. 
Arra jutottam, hogy megvénülten. Nem mondom, hogy oda a kalandvágyam, de arra már nem vágyom, hogy egy hátizsákból éljek, vagy hogy napokat várjak egy wc-re, amire rá merek ülni.
A Balcsi viszont még mindig hihetetlen szép, főleg a naplementék. Jó volt semmittenni, olvasgatni és sétálgatni.




Nincsenek megjegyzések: