2016. szept. 7.

Folyt. köv.

A megígért helyzetjelentés az új lakásból. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a nyaralás utántól, akkor indultak be igazán a dolgok. Rögtön másnap jött a lakásátvétel, aminek hála egyből pocsékul indult a nap. Azt beszéltük meg az előző lakókkal, hogy rendbe rakják és kifestik a lakást. Ezt úgy elsunnyogták, hogy egy falat festettek fehérre, amin egy drapp csík ment keresztbe, máshoz nem nyúltak (tuti külföldiek...). Legyen annyi elég a falak állapotáról, hogy elsírtam magam a látványtól. ìgy jár az, aki nyaral, mikor az előző lakók kiköltöznek és így nem tud rögtön nyekeregni. Ehhez járul, hogy az ügyintézőnk is nyaralt, aki tudta, hogy festeni kellett volna. A helyettesítő pasihoz ezek szerint nem ért el az infó vagy csak leszarta a dolgot, szerintem ez utóbbi. Mert normál esetben nem vesznek át ilyen retkes lakást, vagy legalábbis levonják a festés árát a kaucióból. Harmadik lehetőség a vakság/rövidlátás, ezt bizonyítja, hogy teljesen meglepődőtt a padló- és ajtófélfa karcolások listáján, amit leadtunk neki. (Muszáj itt ilyen pepecselősnek lenni, vagy a majdani kiköltözéskor ránk fogják, hogy mi tettük tönkre a parkettát. Németország...).
A nap következő fénypontja a rendőri ellenőrzés volt, amibe a barkácsáruházba menet futottunk bele. Magyarázhattuk, mit csinálunk itt egy rostocki rendszámú telepakolt autóban, amihez semmi közünk. F-nál még egy rutin alkoholtesztet is néztek, de csak számolnia kellett, szóval semmi komoly. De jó, hogy az otthonról kapott néhány üveg házi pálinka a sok cucc alatt lapult és nem szem előtt volt.
Mostanra átestünk a lakás okozta első sokkon, kifestettünk, kitakarítottunk, átcuccoltunk, konyhát vettünk. Négy hete ebből áll az élet és mostmár nagyon fáradt vagyok. Ehhez járul, hogy délutánonként még a régi lakásban pakoltam és takarítottam. Az új kégli beillene egy háború sújtotta övezetnek, alig várom, hogy végre elpakoljunk és rend legyen. De egyenlőre még fel kell építeni a konyhaszekrényeket.
Emellett: voltak netet bekötni, de valamit elcseszett a pasi. Két hetet várhatunk az új idöpontra. Emellett idegesít a srác, aki a régi lakásomba költözik, bele még terítéken van egy vita, arról talán majd később.
A nyaralás alatt a kocsi műhelyben volt. Korábban írtam, hogy az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy gurul. Mint kiderült, ez is csak a véletlen műve volt. A bal első kerék melletti tengelyen valami tönkrement és a kerék bármelyik pillanatban elbúcsúzhatott volna. A jobb első keréken is volt hiba, az bármikor kidurranhatott volna. Egy korábbi tolatásnak hála az autó hátulja is totálkáros. Még egy műszakin nem megy át, de annyira megjavították, hogy néhány hónapig még biztonságosan elgurul. Csak kímélni kell szegényt. Eddig se lehetett száguldani vele, de legalább előzésnél rövid távon ment a 135 km/óra. Ez most max 120, utána nagyon zakatol. Úgy érzem magam az autópályán a sok Audi és BMW közt, mintha Frédi és Béni kökorszaki járgányával utaznék. Az autózást egyenlőre nem tartom vészesnek. Legalábbis akkor nem, ha megy a forgalom. A dugó szörnyű, de ez a kocsi hibája. Akkor rögtön túlmelegszik a motor és csak a teljes fütés segít rajta. Ez nyáron kánikulában (igen, már másfél hete nyár van) nem épp ideális. A másik negatívumot a német autóvezetők jelentik. Nem gondoltam volna, hogy van rosszabb, mint a budapesti vagy az olasz autósok, de a németek egy színvonalon vannak velük. Gondolom ez is egy ok arra, miért nem állnak elsőhelyen az európai nemzetek kedveltségi listáján.
Időközben megint rámtört az utazási láz. Mint mindig, ha stresszes az élet és nincs kedvem a mindennapokhoz. Ez most az összeköltözés miatt nehezen lenne megoldható, de azért remélem, hogy egy őszi nyaralás belefér majd a programba. Közben pedig nosztalgiázok a régi szép időkről, mikor nyakamba vettem a világot.

Nincsenek megjegyzések: