2016. ápr. 5.

Fogak

A legtöbben még nem tudtok az életemben végbement legújabb drámáról, vagyis hogy elindultam a fogatlanodás útján.
Az egész a féléves kontrollon kezdödött, amikor a vadiúj fogdokim bejelentette, hogy egy fogat biztos tömni kell, a második kérdéses. A müvelet után teljesen ledöbbenve közölte, hogy kifúrva a fog sokkal rosszabbul festett, mint kívülröl vagy a röntgenen, ezért a másikkal se várna. Sajnos olyan sunyi módon romlanak a fogaim, hogy kívülröl alig látni valamit, de belül már totálkárosak. Már a második fúrás-faragás elött megkaptam az elsö gyomronrúgást. Egyik éjjel begyulladt elül alul a fogínyem. Olyanom eddig nem volt, nem valami kellemes és a látvány se felemelö. Az egyik elsö fognál fogta magát a fogíny és 2-3 mm-t lecsúszott. Arra sajnos nincs semmi remény, hogy visszakússzon. A fogdoki magyarázata szerint ez történhet, ha a fogkö birizgálja az ínyt, meggyülik ott egy kis lepedék és már be is gyulladt. Így a tervezett idöpont elött egy héttel megint ott ücsörögtem az ínyemet kezeltetni, ill. egy füst alatt elintézte a második tömést is. Az egész úgy beijesztett, hogy hagytam magam rábeszélni egy totális fogtisztításra/polírozásra (ami elméletben szép és jó, de gyakorlatban eléggé fáj az én érzékeny fogaimmal). A poén, hogy mire oda jutottam, megint észrevettem valamit, az egyik gyökérkezelt fogamon egy repedést. Megkértem az asszisztensnöt, nézze meg, aki azonnal rohant a dokihoz. Megnézte ö is és rögtön elkezdett szitkozódni, ami orvos szájából sose jó jel. Az ítélet: a fogíny vonala alatt a belsö oldalon romlott a fog. A jó hír, hogy kifúrja és megpróbálja betömni, a rossz, hogy valószínüleg nem lehet és ki kell húzni. Néhány nap múlva vissza, kifúrta, majd nagy sóhajjal közölte, hogy ebböl foghúzás lesz. Mire én, hogy nem, én hiszek a szakértelmében, be tudja ö azt tömni. Mire ö, hogy ez bizony nem megy. Mire én, hogy de igen, már többször fel lett építve ez a fog, még egyszer menni fog. Néhány perces huzavona után elment papírért és ceruzáért és szépen lerajzolta/elmagyarázta, miért nem jó ötlet a tömés. A romlás a régi tömés alatt kezdödött és kihúzódott a fog belsö oldaláig, akkor vettem észre. Sajnos nemcsak a hús, hanem a csont vonala alá is megy, ahol már nem lehet a fogra húzni azt a vas keretet, amit a töméshez használnak. Vagyis húzni kell. De nem kell pánikolni, lehet hidat vagy implantátumot beépíteni. Na, itt tört el elöször a mécses és hüppögve közöltem, hogy de én nem akarok új fogat, csak a régit. Mikor megmondta, hogy egy implantátum a betegbiztosításos támogatást is beleszámítva minimum 1500 euróba kerül, még jobban bögtem. Nagy nehezen csak beadtam a derekam és megszabadultam a fogtól, de kb. 1 órányi operálásba került. Egy egészséges fogat ugye megfog a doki és húzza, miközben az ember fejét nyomja hátra, hogy csak a fog jöjjön. Totálkáros fognál az elsö, hogy eltörik és utána egyesével lehet kivágni/fürészelni/guberálni a darabokat.
Utána azzal töltöttem az idömet, hogy átbögtem a napot. Tisztában vagyok vele, hogy van még 27 fog a számban és sokkal rosszabb lett volna a szememet elveszteni, de itt nemcsak egy fog kihúzásáról van szó. Évekig tartó fogszabályzás, szenvedés, bölcsességfogoperációk után kiérdemeltem a szép fogakat. Nemcsak úgy ott termettek a számban, mint sokaknál, hanem megdolgoztam értük. Kijárnak nekem a szép fogak és most élveznem kellene öket, nem pedig elveszteni. Ezért dramatizáltam egy picit túl a helyzetet. Az egész csúcspontja az volt, mikor F-t a telefonba zokogva kérdeztem, hogy "de akkor is szeretni fogsz, ha egyáltalán nem lesznek fogaim?" Dícséretére legyen mondva, gondolkodás nélkül jött a válasz, hogy igen, akkor is. Sött, még a kaját is megrágja majd nekem, ha én már nem tudom. :-)

Nincsenek megjegyzések: