2016. jan. 14.

Miért vegán?

Itt az ideje, hogy megmagyarázzam, miért eszek úgy, ahogy eszek, az elmúlt időben hallott kérdéseket megválaszolva. 

Miért vegán?  
  
Megnéztem néhány videót a neten a nagyüzemi tehéntartásról és a maradék kedvem is elment a tejtermékektől. "Ha már valamit csinálunk, azt csináljuk rendesen" alapon utánanéztem a csirketartásnak és a tojásiparnak is. Ugyanannyira elkeserítő az is.
Ezenkívül ott van a nagyüzemi tehén- és szarvasmarhatartás környezetvédelmi szempontja is. Ez környezetszennyezőbb, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve. Tényleg annyira finom az a tej és a marhahús, hogy megérje tönkretenni a földet?

De hát a tehenek, csirkék nem halnak meg...

Nem olyan hamar, mint a húsukért tenyésztett állatok. De messze nem élnek addig, ami a természetes élettartamuk lenne és addig is borzalmas körülmények között szenvednek.
Igen, ők nem halnak meg, de ott marad a kérdés, mi van a bocikkal, akiknek a tejét issza az ember? Mi történik a fiú kiscsibékkel, akik a tojóiparba születnek? Ök az áldozatok, akik a születésük után néhány napon belül meghalnak.
Nem is annyira azok a fotók ütöttek szíven, amik a lestrapált, fejőgépre csatolt teheneket vagy a csapzott, beteg tyúkokat mutatták. Hanem a videók, amikben a kétségbeesett tehenek a borjaik után sírnak. A fotók az anyjuktól elszakított 1-2 napos bocikról. A felvételek a bedarált vagy egyszerüen szemeteszsákba csomagolt és kidobott élő kiscsibékről.
Ha az ember a tehénben már nem csak egy tejautomatát lát, hanem az anyát és a bociban nem csak borjúhúst, hanem a babát, akkor máris nem olyan nehéz lemondani a tejtermékekről. Akkor már nem olyan könnyü szétszakítani egy családot, csak azért mert ízlik az a sajt.

Miért teszed ezt magaddal?

Mégis mit? Hogy lecsökkentem a szívinfarktus veszélyét 50 %-ról (húsevőknél) 5 %-ra?  Hogy csökkentem a rák és a csontritkulás veszélyét? Hogy jobb az emésztésem és szebb a bőröm? Hogy több az energiám és kevesebbet vagyok megfázva? Ez tényleg maga a "katasztrófa".

De nem hiányzik a ...?

Csak egy kicsit. A tejföl még hiányzik és a karácsonyi vásárban szívesen ettem volna kürtőskalácsot. De azt hiszem, hogy az a néhány napos boci sokkal jobban hiányolja a mamáját, mint én a tejfölt...

Nem nehéz így enni/főzni?

Nem. Egyrészt van egy csomó növényi élelmiszer, amivel a húst és a tejtermékeket helyettesíteni lehet. Vagy egész egyszerüen olyat főz az ember, amihez ezek nem kellenek. Nemhogy nem nehéz vegán ételeket készíteni, de egyrészt kreatívabban főzök, másrészt megismerek olyan növényeket, amiket korábban nem ettem, mint például a mángoldot.
Éttermekben is meglepően könnyen találok vegán ételeket (és nem, nem csak salátát). Vagy ha nem vegán, akkor megkérem a pincért, hogy hagyja le a sajtot. Eddig sehol nem volt emiatt problémám.

Ami nehéz, az az emberek hozzáállása a témához. Amíg vega voltam, azt mindenki gond nélkül elfogadta. Kaptam néha egy-egy  "de a protein" és "de a vashiány" megjegyzést, de többségében pozitív volt mások hozzáállása. Ehhez képest olyan ellenségesek lesznek az emberek, ha meghallják, hogy már tejterméket se eszek, hogy még mindig hüledezek (akinek nem inge, gatyája, ne vegye magára). Egész életemben nem kellett annyi agresszív, idióta kommentet hallgatnom, mint az elmúlt 5 hónapban. Nem is értem, hogy miért. A vegaságot is ugyanazokból az okokból csináltam: az állatokért, az emberekért, a bolygóért és saját magamért. Most csak annyi a különbség, hogy még egy kicsit többet teszek, mégis kiborul, aki hallja és a többség rögtön ellentámadásba lendül. Azt értem, hogy aki szereti a húst, meg a sajtot és nem akar lemondani róla, az nem szívesen hallja, milyen károkat okoz  az étkezésével és nem is akarja rosszul érezni magát emiatt. De attól, hogy leharapják a fejem (pedig még csak nem is oktatok ki senkit, csak csendben megjegyzem, mit nem eszek és megkérdezem, milyen más opciók vannak), még nem lesz senkinek jobb a lelkiismerete. Nem az lenne a logikus, hogyha zavarja az embert a nagyüzemi állattartás, akkor változtasson valamin? És ne engem ugasson le, amiért én megtettem?

Nem várom el senkitől, hogy vegán legyen, főleg nem egyik napról a másikra. Nekem is hét évig tartott, hogy eljussak idáig és még nem vagyok az út végén. Attól, hogy úgy eszek, ahogy, még nem vagyok vegán. A bőr cipőimet és gyapjú pulcsijaimat egyenlőre még megtartom. De lépésről lépésre javítok a bolygó állapotán és csökkentem az állatok szenvedését. Ezt már annyival el lehetne érni, hogy az ember néhány húsmentes napot tartson hetente. Hogy minőségi húst vegyen, ha már mindenképp húst akar enni. Hogy fogja vissza kicsit a tejfogyasztást. Ezek nem járnak akkora lemondással, de sokat tennének a földért.

A végére még egy idézet a vegánság nehézségéről:

“The real struggle in being vegan doesn’t involve food. The hardest part about being vegan is coming face-to-face with the darker side of humanity and trying to remain hopeful. It’s trying to understand why otherwise good and caring people continue to participate in needless violence against animals for the sake of their own pleasure or convenience.” Jo Tyler

"A vegánság igazi nehézsége nem foglalja magában az ételt. A legnehezebb az egészben, szemtől szembe találni magunkat az emberiség sötét oldalával és megpróbálni reménytelinek maradni. Megpróbálni megérteni, miért vesznek továbbra is részt az egyébként jó és gondoskodó emberek az állatok elleni felesleges erőszakban az  élvezetükért és a kényelmükért."

Nincsenek megjegyzések: