2016. szept. 7.

Folyt. köv.

A megígért helyzetjelentés az új lakásból. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a nyaralás utántól, akkor indultak be igazán a dolgok. Rögtön másnap jött a lakásátvétel, aminek hála egyből pocsékul indult a nap. Azt beszéltük meg az előző lakókkal, hogy rendbe rakják és kifestik a lakást. Ezt úgy elsunnyogták, hogy egy falat festettek fehérre, amin egy drapp csík ment keresztbe, máshoz nem nyúltak (tuti külföldiek...). Legyen annyi elég a falak állapotáról, hogy elsírtam magam a látványtól. ìgy jár az, aki nyaral, mikor az előző lakók kiköltöznek és így nem tud rögtön nyekeregni. Ehhez járul, hogy az ügyintézőnk is nyaralt, aki tudta, hogy festeni kellett volna. A helyettesítő pasihoz ezek szerint nem ért el az infó vagy csak leszarta a dolgot, szerintem ez utóbbi. Mert normál esetben nem vesznek át ilyen retkes lakást, vagy legalábbis levonják a festés árát a kaucióból. Harmadik lehetőség a vakság/rövidlátás, ezt bizonyítja, hogy teljesen meglepődőtt a padló- és ajtófélfa karcolások listáján, amit leadtunk neki. (Muszáj itt ilyen pepecselősnek lenni, vagy a majdani kiköltözéskor ránk fogják, hogy mi tettük tönkre a parkettát. Németország...).
A nap következő fénypontja a rendőri ellenőrzés volt, amibe a barkácsáruházba menet futottunk bele. Magyarázhattuk, mit csinálunk itt egy rostocki rendszámú telepakolt autóban, amihez semmi közünk. F-nál még egy rutin alkoholtesztet is néztek, de csak számolnia kellett, szóval semmi komoly. De jó, hogy az otthonról kapott néhány üveg házi pálinka a sok cucc alatt lapult és nem szem előtt volt.
Mostanra átestünk a lakás okozta első sokkon, kifestettünk, kitakarítottunk, átcuccoltunk, konyhát vettünk. Négy hete ebből áll az élet és mostmár nagyon fáradt vagyok. Ehhez járul, hogy délutánonként még a régi lakásban pakoltam és takarítottam. Az új kégli beillene egy háború sújtotta övezetnek, alig várom, hogy végre elpakoljunk és rend legyen. De egyenlőre még fel kell építeni a konyhaszekrényeket.
Emellett: voltak netet bekötni, de valamit elcseszett a pasi. Két hetet várhatunk az új idöpontra. Emellett idegesít a srác, aki a régi lakásomba költözik, bele még terítéken van egy vita, arról talán majd később.
A nyaralás alatt a kocsi műhelyben volt. Korábban írtam, hogy az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy gurul. Mint kiderült, ez is csak a véletlen műve volt. A bal első kerék melletti tengelyen valami tönkrement és a kerék bármelyik pillanatban elbúcsúzhatott volna. A jobb első keréken is volt hiba, az bármikor kidurranhatott volna. Egy korábbi tolatásnak hála az autó hátulja is totálkáros. Még egy műszakin nem megy át, de annyira megjavították, hogy néhány hónapig még biztonságosan elgurul. Csak kímélni kell szegényt. Eddig se lehetett száguldani vele, de legalább előzésnél rövid távon ment a 135 km/óra. Ez most max 120, utána nagyon zakatol. Úgy érzem magam az autópályán a sok Audi és BMW közt, mintha Frédi és Béni kökorszaki járgányával utaznék. Az autózást egyenlőre nem tartom vészesnek. Legalábbis akkor nem, ha megy a forgalom. A dugó szörnyű, de ez a kocsi hibája. Akkor rögtön túlmelegszik a motor és csak a teljes fütés segít rajta. Ez nyáron kánikulában (igen, már másfél hete nyár van) nem épp ideális. A másik negatívumot a német autóvezetők jelentik. Nem gondoltam volna, hogy van rosszabb, mint a budapesti vagy az olasz autósok, de a németek egy színvonalon vannak velük. Gondolom ez is egy ok arra, miért nem állnak elsőhelyen az európai nemzetek kedveltségi listáján.
Időközben megint rámtört az utazási láz. Mint mindig, ha stresszes az élet és nincs kedvem a mindennapokhoz. Ez most az összeköltözés miatt nehezen lenne megoldható, de azért remélem, hogy egy őszi nyaralás belefér majd a programba. Közben pedig nosztalgiázok a régi szép időkről, mikor nyakamba vettem a világot.

2016. júl. 9.

Helyzetjelentés

Gondoltam bejelentkezem, mielőtt megint megszól valaki. De emellett csendben megjegyzem, hogy Instagramra szorgalmasan rakok fel fotókat, hogy lássátok, nem tűntem el.
A nagy csend oka a krónikus időhiány és a stressz. Meg kellett állapítanom, hogy az életemre sajnos kevés a napi 24 óra. Legalább kettővel több kellene. Munka, barát, sport, háztartás, kert, hobbi, alvás… ez nem fér bele mind a napomba/hetembe. Vagyis valamit hanyagolok. A konditerem már kiesett, a pilates maradt. Kondizás helyett mosok, takarítok, kertészkedek, ügyet intézek. Ha egyéb hobbira is időt szánok, pl. olvasás, akkor az vagy a takarítás vagy az alvás rovására megy. Vagyis vagy disznóól a lakás, vagy hisztis liba vagyok a fáradtságtól, vagy nincs “játszós idő” és depis leszek. Egyenlőre a három között egyensúlyozok, de sokáig nem tartható fenn ez az állapot. Az ideális megoldás nyilván az lenne, ha nem kellene dolgoznom, mégis kapnék fizut (nyugodtan szóljon, akinek erre vonatkozóan valami ötlete van, csak ne legyen illegális a dolog). A következő lehetőség, amit megcsinálok: összeköltözünk Florinnal. Mivel új munkát egyenlőre egyikünk se akar keresni, ezért félúton összeköltözünk. Az egymáshoz való utazgatás helyett a munkába kell majd ingázni, viszont a Florin-időt össze tudom majd kötni a többivel. Lehet együtt sportolni, takarítani, olvasni, stb. Remélem, hogy ezzel megoldódik az időhiányom.
A másik a stressz: a munka épp lehangoló, az aktuális modellem nem épp a kedvencem. Ehhez jött eddig a lakáskeresős stressz, most pedig a konyhaberendezős stressz. Lakást találtunk, a szerződést a héten aláírtuk, augusztusban költözünk. Bútorunk van elég, de a lakásban nincs berendezett konyha, vagyis vennünk kell egyet. Mire minden áruházat bejártunk és legalább 100 konyhát megnéztünk, valószínűleg az összes kedvem elmegy majd a főzéstől. Remélem, hogy sikerül venni egyet még a nyaralás előtt és akkor otthon kicsit kifújhatjuk magunkat. Aztán költözés, illetve kell egy új autó. Florin kocsija egyenlőre még gurul, de ennél több pozitívumot aligha lehet mondani róla. Remélem, hogy még néhány hónapig kitart a kicsi kocsi.
Ezzel búcsúzom is a következő hetekre (hónapokra?), majd az új lakásból biztos  jelentkezem.

2016. júl. 3.

2016. máj. 12.

Miben mások a németek...

Ági cikkét tegnapelött olvasva felötlött bennem is, hogy én is csinálhatnék egy összehasonlítást. Az ö listájának pontjait sorba véve itt vannak az én tapasztalataim:

Segítségnyújtás:
Nem mondom, hogy ezt a fogalmat nem ismerik, de nem az erösségük. A németekhez képest szinte mindenki Teréz anyának tünik otthon.
Kezdjük az önkénteskedéssel: nem tudom, hogy még kötelezö-e, de a katonai szolgálatot ki lehetett váltani ezzel. Vagyis muszáj, ami már nem önkéntes dolog. Az idösebbek csinálnak inkább ezt-azt, de ök azért mert unatkoznak és emberek közé akarnak menni, szóval ez se igazán nevezhetö szívböl jövö önkéntességnek.
A bolt: illik köszönni az eladónak és ha csak 1-2 dolgot veszek, akkor ált. elöre enged az elöttem lévö, ha tele a kosara. De ez se segítökészség, hanem udvariasság és megszokás. Ezen okokból például jól müködik autóvezetéskor egy sávba való besorolásnál a "cipzár" módszer, ill. a németek képesek kúltúrált módon tolakodás nélkül sorban állni. Mint írtam, a többség udvarias. De ez kimért, hideg udvariasság, ami addig tart, míg minden szépen pont úgy megy, ahogy nekik jó. Amúgy sokkal inkább jellemzö rájuk az egoizmus és egy felsöbbrendüségi érzés. Pontosan addig udvariasak és segítökészek, amíg ez nekik fekszik, amíg ez semmibe nem kerül, legyen ez idö, pénz, stb.
Hogy Ági elesös példájára rákontrázzak: az elsö nyaramon itt Giessenben taknyoltam egy óriásit a bicajjal. Gyorsan akartam felugratni a járdára, de a kerék kicsúszott oldalra, bicaj megállt, én viszont  egy szép ovális ívben továbbrepültem a kormány felett és kinyúltam a betonon, mint egy gyalogbéka. Aztán néhány pillanatig csak ültem ott és emésztettem, mi is történt. Úgy meglepödtem az eséstöl, hogy még szitkozódni is elfelejtettem. Mint említettem, nyáron történt, az idö is szép volt, és az egész mutatványt egy bevásárló központ elött vittem véghez. Vagyis volt közönségem jócskán. A rengeteg emberböl egy jött oda megkérdezni, jól vagyok-e. Az is egy arab volt. Egy évvel késöbb rákontráztam és még nagyobbat estem. Ott is egy ember állt meg rákérdezni, jól vagyok-e. Pedig nyilvánvalán nem, tekintve, hogy szipogva törölgettem a vért a térdemröl. Vagyis ne szenvedj itt balesetet és ne terülj ki az úton, mert nagyobb az esély rá, hogy leszidnak amiatt, hogy akadályozod a forgalmat, mint hogy segítsenek.
Mellesleg, anyagi gondjaid se legyenek, mert a barátság csak addig tart, amíg nincs szó pénzröl. Ha mégis, oldd meg egyedül. Ezt még Wiesbadenben hallottam a kávézóban. A mesélö még büszke is volt a hozzáállására. Ami amúgy normális. Mindenki hüledezett még egy éve, miért lakik Kati nálam úgy, hogy nem fizet nekem albérleti díjat...

Dícséret:
Elég, ha megemlítem a fönököm hozzáállását a témához, azzal mindent elmondtam. "Ha nem vagy leszidva, az dícséret."

Hogy vagy?
Itt is illik megkérdezni, de nem kötelezö. A válasz itt se érdekel senkit. Csak rá kell vágni, hogy "Köszi jól. És te?"

Kaja:
Katasztrófa. Itt aztán tényleg nincs sok minden, amire büszke lehet az ember. De ezt vegaként nehéz megítélni. Van ugye a grillezett virsli zsömlében, a currys virsli sült krumplival vagy valami sült húsféleség káposztával. Na, erre legyél büszke... Oké, kicsit leegyszerüsítettem, van még frankfurti zöld szósz, ami nem rossz, és még néhány ehetö dolog, de egyik se olyan, amitöl eldobom az agyam. A legjobb éttermek pedig olasz, indiai, nepáli, stb. ételeket szolgálnak fel.

Ági listáján elég gyatra helyet foglalnának el a németek. De hát pont az olaszokéval ellentétes vérmérsékletük és kultúrájuk van. Nem mondom, hogy kibírhatatlanok, bár az elviselhetetlen dolgok listáját még tudnám bövíteni (folyt. köv. máskor), de azért pozitívumok is vannak (szintén folyt. köv. máskor).

Csakhogy egyet említsek, ami épp aktuális. Ha kórházban fekszik az ember, nem valószínű, hogy kirabolják, mint otthon anyut a napokban. Nyilván lehet még ennél is aljasabbnak lenni és ettöl is lentebb csúszni, de azért nehéz...

2016. ápr. 14.

Előtte/utána

A vegán étkezésre való áttérés előtt:

- Mostanában fáradékony vagyok és többet betegeskedek.
- Egyél sok gyümölcsöt és szedj vitamint!

Utána:

- Növényevő lettem. Délelőttönként pedig csak gyümölcsöt eszek.
- Micsoda??? Nem káros a fogaidra nézve a gyümölcssav? Mi van a vércukorszinteddel? Egyébként is, honnan jutsz fehérjéhez? Ha vitaminokat is kell szedned, akkor ez az egész már régen rossz.

Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek...

2016. ápr. 5.

Fogak

A legtöbben még nem tudtok az életemben végbement legújabb drámáról, vagyis hogy elindultam a fogatlanodás útján.
Az egész a féléves kontrollon kezdödött, amikor a vadiúj fogdokim bejelentette, hogy egy fogat biztos tömni kell, a második kérdéses. A müvelet után teljesen ledöbbenve közölte, hogy kifúrva a fog sokkal rosszabbul festett, mint kívülröl vagy a röntgenen, ezért a másikkal se várna. Sajnos olyan sunyi módon romlanak a fogaim, hogy kívülröl alig látni valamit, de belül már totálkárosak. Már a második fúrás-faragás elött megkaptam az elsö gyomronrúgást. Egyik éjjel begyulladt elül alul a fogínyem. Olyanom eddig nem volt, nem valami kellemes és a látvány se felemelö. Az egyik elsö fognál fogta magát a fogíny és 2-3 mm-t lecsúszott. Arra sajnos nincs semmi remény, hogy visszakússzon. A fogdoki magyarázata szerint ez történhet, ha a fogkö birizgálja az ínyt, meggyülik ott egy kis lepedék és már be is gyulladt. Így a tervezett idöpont elött egy héttel megint ott ücsörögtem az ínyemet kezeltetni, ill. egy füst alatt elintézte a második tömést is. Az egész úgy beijesztett, hogy hagytam magam rábeszélni egy totális fogtisztításra/polírozásra (ami elméletben szép és jó, de gyakorlatban eléggé fáj az én érzékeny fogaimmal). A poén, hogy mire oda jutottam, megint észrevettem valamit, az egyik gyökérkezelt fogamon egy repedést. Megkértem az asszisztensnöt, nézze meg, aki azonnal rohant a dokihoz. Megnézte ö is és rögtön elkezdett szitkozódni, ami orvos szájából sose jó jel. Az ítélet: a fogíny vonala alatt a belsö oldalon romlott a fog. A jó hír, hogy kifúrja és megpróbálja betömni, a rossz, hogy valószínüleg nem lehet és ki kell húzni. Néhány nap múlva vissza, kifúrta, majd nagy sóhajjal közölte, hogy ebböl foghúzás lesz. Mire én, hogy nem, én hiszek a szakértelmében, be tudja ö azt tömni. Mire ö, hogy ez bizony nem megy. Mire én, hogy de igen, már többször fel lett építve ez a fog, még egyszer menni fog. Néhány perces huzavona után elment papírért és ceruzáért és szépen lerajzolta/elmagyarázta, miért nem jó ötlet a tömés. A romlás a régi tömés alatt kezdödött és kihúzódott a fog belsö oldaláig, akkor vettem észre. Sajnos nemcsak a hús, hanem a csont vonala alá is megy, ahol már nem lehet a fogra húzni azt a vas keretet, amit a töméshez használnak. Vagyis húzni kell. De nem kell pánikolni, lehet hidat vagy implantátumot beépíteni. Na, itt tört el elöször a mécses és hüppögve közöltem, hogy de én nem akarok új fogat, csak a régit. Mikor megmondta, hogy egy implantátum a betegbiztosításos támogatást is beleszámítva minimum 1500 euróba kerül, még jobban bögtem. Nagy nehezen csak beadtam a derekam és megszabadultam a fogtól, de kb. 1 órányi operálásba került. Egy egészséges fogat ugye megfog a doki és húzza, miközben az ember fejét nyomja hátra, hogy csak a fog jöjjön. Totálkáros fognál az elsö, hogy eltörik és utána egyesével lehet kivágni/fürészelni/guberálni a darabokat.
Utána azzal töltöttem az idömet, hogy átbögtem a napot. Tisztában vagyok vele, hogy van még 27 fog a számban és sokkal rosszabb lett volna a szememet elveszteni, de itt nemcsak egy fog kihúzásáról van szó. Évekig tartó fogszabályzás, szenvedés, bölcsességfogoperációk után kiérdemeltem a szép fogakat. Nemcsak úgy ott termettek a számban, mint sokaknál, hanem megdolgoztam értük. Kijárnak nekem a szép fogak és most élveznem kellene öket, nem pedig elveszteni. Ezért dramatizáltam egy picit túl a helyzetet. Az egész csúcspontja az volt, mikor F-t a telefonba zokogva kérdeztem, hogy "de akkor is szeretni fogsz, ha egyáltalán nem lesznek fogaim?" Dícséretére legyen mondva, gondolkodás nélkül jött a válasz, hogy igen, akkor is. Sött, még a kaját is megrágja majd nekem, ha én már nem tudom. :-)

2016. márc. 11.

Fuerteventura strandjai II.

Sotavento
Az egyik leghíresebb és -látogatottabb strand, főleg a szörfösök körében. Az érdekessége, hogy egy lagúna van a víz és a part közt, ami sajnos épp száraz volt az ottjártunkkor. Amúgy biztos érdekes lehet a sekély vízben pancsolni. Főleg ha van ideje egy kicsit felmelegedni.



Concita, El Cotillo
Hihetetlen szép, hihetetlen hideg és szeles. Nem januárban ajánlott. Kétszer is voltunk ott jó időben reménykedve, de csak megfagytunk.




El Salmo
Egy magányos, alig látogatott strand mindenféle infrastruktúra nélkül. A fotókon azúrkék víz és fehér homok látszott, vagyis már előre el voltam ájulva a helytől. Sajnos itt is ugyanaz igaz, mint a többi strandon: napsütésben és melegben biztos egy álom, árnyékban és szélben csak cidri. De legalább a szél elöl el lehet bújni a kis kő szélvédők mögé.




Tarajalejo
Fekete strand a sziget keleti oldalán. Teljesen kihalt, mikor ott voltunk. Neten azt írták, hogy legalább ki van építve, kávézók, éttermek vannak, szóval rossz időben be lehet húzódni valahova. Ez a valóságban csak néhány abszolút lehangoló helyet jelentett, úgyhogy jöttünk, láttunk, gyorsan továbbmentünk.



2016. febr. 29.

Én, a ragadozó


Tegnap delután F a szemfogaimat nezegetve egyszer csak bejelentette (épp vihogtam valamin és jól látszottak):
- Olyan cuki kis szemfogaid vannak!
Ezen egyből felháborodtam, mert ugyan elég messze állok egy félelmet keltő kinézettől, de legalább a szemfogaim kitettek magukért növényevő létemre. Szép nagy hegyesre nőttek, még néhány mm és másodállásban vámpírként is tevékenykedhetnék. Erre lecukizza őket.
- Nem is aranyosak. A te növényevőknek való fogsorod, az aranyos. De én! Én egy ragadozó vagyok. - Vágtam ki nagy büszkén.
A válasza, mikor végre meg tudott szólalni a röhögéstől:
- Abszolút. A mangók és az avokádók csak úgy reszketnek előtted.

2016. febr. 22.

Fuerteventura strandjai I.

Corralejo a sziget északi részén található nagyobb város, mellette sorakozik a legszebb strandok egy része. A strandok már a városban elkezdődnek...




... aztán hosszú km-eken keresztül lenyúlnak a természetvédelmi (dűne)parkig, a Parque Natural de Corralejo-ig. A strandokról látni a Lobos-szigetet és jó időben Lanzarote déli csücskét is.






2016. febr. 9.

Fuerteventura

Néhány hete kipipáltam a harmadik Kanári-szigetet a listámról, így ideje beszámolót írni a nyaralásról. Fuerteventura nem elöre tervezett úticél volt, néhány héttel indulás elött foglaltuk le az utat. Annyi kritériumunk volt, hogy legyen meleg, süssön a nap és ne kelljen egy óceánon átkelni hozzá.  Ezek többé-kevésbe be is jöttek.
Fuerteventura Tenerife után a 2. legnagyobb és egyben a legidösebb Kanári-sziget. 20 millió évvel ezelött alakult ki egy vulkáni kitörés nyomán, de a sziget nagy része csak 5 millió éves. Ez idö alatt, hála az eróziónak (illetve korábban a fakitermelésnek és kecsketartásnak) a sziget jó része "elkopott" és elsivatagosodott. Az egész úgy fest, mint egy western film háttere. Bármerre néz az ember, homokot, köveket, kopár hegyeket és még több homokot lát. Mélyedésekben vannak elvétve fák és bokrok, amúgy csak kaktusz és némi dudva. Erdök nincsenek, vagyis faimádóknak elég siralmas hely. Az állatkert, a repülötér környéke és városi parkok azok a helyek, ahol az ember nagyobb facsoportokat lát, de ezeket mind rendszeresen öntözik. Szóval egyrészt elég egyhangú a táj, másrészt ebben az egyhangúságban is változatos. Ha végigautózik az ember a szigeten, egymást váltják a zöld zuzmós, köves pampák; a kopár hegyek; a különféle strandok, amiknek a színe a fehértöl a feketéig terjed. Ugyanúgy változik a táj a napfénnyel is: a halványsárga homok fehér lesz a szikrázó napfényben és a dombok izzó vörösek lesznek a lemenö nap fényében.
A napfényröl annyit, hogy habár az internet szerint kb. 300 a napsütéses napok száma Fuerteventurán, ezek nagy része bizony nem januárban van. Az egy hét alatt kb. fele idöben sütött a nap. Ami viszont van: állandó szél. Nem hiába kapta erröl a nevét a sziget: "erös szél". Ha valaki csak némi napsütést szeretne a tél kellös közepén, akkor Fuerteventura jó választás. Napsütésben 20 fok fölötti hömérséklet és bikini-idö volt. Nap nélkül azért nem ártott a vastag pulcsi. Fürdéshez kicsit hideg volt, föleg a szél miatt. Nyilván kibírtam volna, ha egész idö alatt tüz a nap és csak a strandon heverészek, de így se panaszkodhatok. Még "hidegben" is 20 fokkal melegebb volt, mint itthon. A strandoláson kivül viszont sok mindent nem tud csinálni az egyszerü földi halandó. Kirándulni csak szebb erdöben, mint a porban bandukolni. Wind- és kiteszörfösöknek viszont maga a paradicsom a hely.
All inclusive ellátással (mint a legtöbb ottani hotelben) voltunk egy apartman szállóban. Az ott (és a szigeten) lévök  nagy része nyugdíjas volt, mint korábban Tenerifén. Ez egyrészt kicsit lehangoló, másrészt nyugis volt a hotel. A legnagyobb bulit a délutáni kártyaparti és a heti egyszeri esti bingó jelentette. Legalább nyugodtan tudtunk aludni, míg az öregek kirúgtak a hámból. Mi még ennyit se csináltunk. Minden este úgy telezabáltuk magunkat, hogy épp csak elgurultunk a szobánkig és kifeküdtünk. A kaját nem dícsérem, de legalább volt böven választék még nekem is és ehetö volt még úgy is, hogy jóval elmaradt Jamie Oliver szintvonalától.







2016. jan. 14.

Miért vegán?

Itt az ideje, hogy megmagyarázzam, miért eszek úgy, ahogy eszek, az elmúlt időben hallott kérdéseket megválaszolva. 

Miért vegán?  
  
Megnéztem néhány videót a neten a nagyüzemi tehéntartásról és a maradék kedvem is elment a tejtermékektől. "Ha már valamit csinálunk, azt csináljuk rendesen" alapon utánanéztem a csirketartásnak és a tojásiparnak is. Ugyanannyira elkeserítő az is.
Ezenkívül ott van a nagyüzemi tehén- és szarvasmarhatartás környezetvédelmi szempontja is. Ez környezetszennyezőbb, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve. Tényleg annyira finom az a tej és a marhahús, hogy megérje tönkretenni a földet?

De hát a tehenek, csirkék nem halnak meg...

Nem olyan hamar, mint a húsukért tenyésztett állatok. De messze nem élnek addig, ami a természetes élettartamuk lenne és addig is borzalmas körülmények között szenvednek.
Igen, ők nem halnak meg, de ott marad a kérdés, mi van a bocikkal, akiknek a tejét issza az ember? Mi történik a fiú kiscsibékkel, akik a tojóiparba születnek? Ök az áldozatok, akik a születésük után néhány napon belül meghalnak.
Nem is annyira azok a fotók ütöttek szíven, amik a lestrapált, fejőgépre csatolt teheneket vagy a csapzott, beteg tyúkokat mutatták. Hanem a videók, amikben a kétségbeesett tehenek a borjaik után sírnak. A fotók az anyjuktól elszakított 1-2 napos bocikról. A felvételek a bedarált vagy egyszerüen szemeteszsákba csomagolt és kidobott élő kiscsibékről.
Ha az ember a tehénben már nem csak egy tejautomatát lát, hanem az anyát és a bociban nem csak borjúhúst, hanem a babát, akkor máris nem olyan nehéz lemondani a tejtermékekről. Akkor már nem olyan könnyü szétszakítani egy családot, csak azért mert ízlik az a sajt.

Miért teszed ezt magaddal?

Mégis mit? Hogy lecsökkentem a szívinfarktus veszélyét 50 %-ról (húsevőknél) 5 %-ra?  Hogy csökkentem a rák és a csontritkulás veszélyét? Hogy jobb az emésztésem és szebb a bőröm? Hogy több az energiám és kevesebbet vagyok megfázva? Ez tényleg maga a "katasztrófa".

De nem hiányzik a ...?

Csak egy kicsit. A tejföl még hiányzik és a karácsonyi vásárban szívesen ettem volna kürtőskalácsot. De azt hiszem, hogy az a néhány napos boci sokkal jobban hiányolja a mamáját, mint én a tejfölt...

Nem nehéz így enni/főzni?

Nem. Egyrészt van egy csomó növényi élelmiszer, amivel a húst és a tejtermékeket helyettesíteni lehet. Vagy egész egyszerüen olyat főz az ember, amihez ezek nem kellenek. Nemhogy nem nehéz vegán ételeket készíteni, de egyrészt kreatívabban főzök, másrészt megismerek olyan növényeket, amiket korábban nem ettem, mint például a mángoldot.
Éttermekben is meglepően könnyen találok vegán ételeket (és nem, nem csak salátát). Vagy ha nem vegán, akkor megkérem a pincért, hogy hagyja le a sajtot. Eddig sehol nem volt emiatt problémám.

Ami nehéz, az az emberek hozzáállása a témához. Amíg vega voltam, azt mindenki gond nélkül elfogadta. Kaptam néha egy-egy  "de a protein" és "de a vashiány" megjegyzést, de többségében pozitív volt mások hozzáállása. Ehhez képest olyan ellenségesek lesznek az emberek, ha meghallják, hogy már tejterméket se eszek, hogy még mindig hüledezek (akinek nem inge, gatyája, ne vegye magára). Egész életemben nem kellett annyi agresszív, idióta kommentet hallgatnom, mint az elmúlt 5 hónapban. Nem is értem, hogy miért. A vegaságot is ugyanazokból az okokból csináltam: az állatokért, az emberekért, a bolygóért és saját magamért. Most csak annyi a különbség, hogy még egy kicsit többet teszek, mégis kiborul, aki hallja és a többség rögtön ellentámadásba lendül. Azt értem, hogy aki szereti a húst, meg a sajtot és nem akar lemondani róla, az nem szívesen hallja, milyen károkat okoz  az étkezésével és nem is akarja rosszul érezni magát emiatt. De attól, hogy leharapják a fejem (pedig még csak nem is oktatok ki senkit, csak csendben megjegyzem, mit nem eszek és megkérdezem, milyen más opciók vannak), még nem lesz senkinek jobb a lelkiismerete. Nem az lenne a logikus, hogyha zavarja az embert a nagyüzemi állattartás, akkor változtasson valamin? És ne engem ugasson le, amiért én megtettem?

Nem várom el senkitől, hogy vegán legyen, főleg nem egyik napról a másikra. Nekem is hét évig tartott, hogy eljussak idáig és még nem vagyok az út végén. Attól, hogy úgy eszek, ahogy, még nem vagyok vegán. A bőr cipőimet és gyapjú pulcsijaimat egyenlőre még megtartom. De lépésről lépésre javítok a bolygó állapotán és csökkentem az állatok szenvedését. Ezt már annyival el lehetne érni, hogy az ember néhány húsmentes napot tartson hetente. Hogy minőségi húst vegyen, ha már mindenképp húst akar enni. Hogy fogja vissza kicsit a tejfogyasztást. Ezek nem járnak akkora lemondással, de sokat tennének a földért.

A végére még egy idézet a vegánság nehézségéről:

“The real struggle in being vegan doesn’t involve food. The hardest part about being vegan is coming face-to-face with the darker side of humanity and trying to remain hopeful. It’s trying to understand why otherwise good and caring people continue to participate in needless violence against animals for the sake of their own pleasure or convenience.” Jo Tyler

"A vegánság igazi nehézsége nem foglalja magában az ételt. A legnehezebb az egészben, szemtől szembe találni magunkat az emberiség sötét oldalával és megpróbálni reménytelinek maradni. Megpróbálni megérteni, miért vesznek továbbra is részt az egyébként jó és gondoskodó emberek az állatok elleni felesleges erőszakban az  élvezetükért és a kényelmükért."

2016. jan. 7.

2015

Anyu azzal búcsúzott, hogy írjam szorgalmasan a blogot és instagrammoljak, úgyhogy engedelmes jó kislány módjára már pötyögök is. A legutóbbi bejegyzés óta nincs újdonság, úgyhogy az ellenkezöjéröl írok. A minap morfondíroztam arról, mennyire jól sikerült az elözö év, úgyhogy most folytatom az elmélkedést írásban.

Egyrészt még velem lakott Kati júli végéig. Ez így pont jó volt, kb. fél évig játszottunk, filmeztünk, kirándultunk, tornáztunk, koktéloztunk, stb. Utána pedig kialakította a saját életét itt Németországban. Igaz, hogy kicsit messze lakik, de így is napi kapcsolatban lehet maradni. Nem is tudom, hogy boldogultunk régen internet nélkül...

Nemcsak hogy többször is voltunk otthon, de anyuék is meglátogattak. Ideje is volt, mivel azelött még nem jártak itt Gießenben. A tíz nap alatt, míg itt voltak, többet láttam Németországból, mint elötte. (Apa megfogalmazásában: "Egy ideig biztos nem akarok több várat látni.") A képeket láttátok itt és Instagramon is.

Nyaralás ügyben se panaszkodhatok, az elöbbiek mellett voltunk Londonban és Portugáliában. Idén hátha befér még plusz egy utazás. Annyi ország van, amit még ki szeretnék pipálni a kívánságlistámról.

Kibövítettem a kertecském, egy ágyással nagyobb lett. Lassan látom, mi terem itt meg jól és mivel nem érdemes foglalkozni. Idén felfedeztem a mángoldot és a fodros kelt, ill. paradicsom nagyhatalom voltam. :-) Már most azon jár az eszem, hogy mit ültessek tavasszal. Ha jóval nagyobb lenne a kert, biztos munkaként tekintenék rá, de ez így még hobbi. Teljesen ki tudok kapcsolódni egy kis szöszöléstöl a növények közt.

Ha már a kikapcsolódásnál tartok: a tavalyelötti rengeteg túlórához képest tavaly összesen 4 túlórával zártam. Ez az idei cél is. Érzem is a különbséget, egy évvel ezelött ilyenkor nagyon fáradt voltam.

Következö nagy változás a rendszeres sport. Decemberben kicsit lazsáltam és ebben a hónapban se tudom majd túlzásba vinni, de februártól megint rutinszerüen akarom majd csinálni. Amúgy még mindig alig hiszem, hogy annyi évnyi lazsálás és magamnak tett ígéretek után ténylegesen csinálom is.

Ha már egészséges életmód: vegán étkezés. A majdnem 7 év vegetáriánusság után végül is ez elég logikus lépés. Tudom, most mordultatok fel néhányan, hogy mi köze a vegánságnak az egészséghez, mert protein, kálcium és blabla, ezért lassacskán majd leírom a dolgokat az én (és más vegánok) szemszögemböl. Csak hogy könnyebb legyen megérteni. Amúgy teljesen jól megy, nem hiányzik semmi. A kürtöskalács kicsit zokon esett és nem tudom, miért kell a ropiba tejport keverni, de amúgy teljesen jól elvagyok.

Ha már változások: itt van Florin, akit szintén illik megemlíteni. Szeptember közepétöl vagyunk együtt, ami nem sok, de eddig minden szép és jó. Majd nyáron hazaviszem és prezentálom.

Sok negatívumot nem is tudok említeni. Attila volt a legnagyobb, de gondolom mindenkinek. Azon kívül Kati elköltözése, de az ugyanannyira pozitívum is, így rendben van. Szóval jó évet zártam. Talán a legjobbat, mióta kinn élek. Remélem, hogy legalább ilyen jó lesz az idei év is.