2015. dec. 2.

Netes társkeresés

Írom a következö bejegyzést, mielött megint megszól valaki. Gondoltam itt az ideje, hogy beszámoljak az internetes randizós karrieremröl. Igen, már ilyenem is van. Annak ellenére, hogy jó ideig ridegen elzárkóztam a dologtól, csak eljutottam ide is. Tudom, tudom, fözés, vegánság, sport és most ez. Mivé lesz ez a világ és leginkább én benne? :-)

Nem azért voltam a dolog ellen, mert
1, ott csak a maradék van, aki senki másnak nem kell,
2, mindenki hazudik a külsejét illetöen,
3, amúgy is perverz idióták.

Nem egy ismerösöm van, aki neten talált magának párt, szóval a fentiek már eleve meg voltak cáfolva. Azért nem tetszett az ötlet, mert olyan ridegnek találtam. 

Hogy jobban elmagyarázzam, ez olyan, mint a boltban és a neten való bevásárlás közti különbség. A boltban lévö ruhákat látod élöben, igazi valójukban, meg lehet simogatni az anyagot, fel lehet próbálni öket. Igaz, hogy neten praktikusan lehet keresni, minden fontos adatot beadva, de korántsem biztos, hogy a ruha úgy néz ki, mint a fotón és hogy rögtön passzol. Szóval praktikus, szisztematikus, de nincs varázsa.

Az, hogy mégis ilyen társkeresökön landoltam, Kati hibája. Egy szombati napon Frankfurtban voltunk állásbörzén. Nem akarom nagyon fényezni magam, de igazán kitettem magamért. Végigjártam Katival a standokat, fogtam a kabátját és a táskáját, odarángattam mindenhova, a hisztit is nyugodtan türtem, mikor már nem volt kedve és még meg is ebédeltettem utána. Egy indiainál telezabáltuk magunkat úgy, hogy mozdulni se bírtam. Kati pedig a legyengült állapotomat kihasználva (mikor már elfutni se tudtam volna, maximum gurulni) letámadott ezzel: "Van néhány heted egy barátot találni magadnak, utána beregisztrállak neten társkeresö oldalakra." Köpni-nyelni nem tudtam, csak hüledezni. Utána pedig a siránkozásomat simán letorkollta azzal, hogy mivel láthatóan egyedül képtelen vagyok pasit találni (mellesleg igaza van, a mostanit is Ibolya kerítette nekem), szükségem van a segítségére. Végül azt hiszem, sikerült olyan 4 heti határidöt kikönyörögni, de az sem segített. A letelte után elkapott, leültetett a kanapéra és beregisztrált egy oldalra. A végén nagy rezignáltan beleegyeztem azzal, hogy akkor legalább azt a programot használjuk, amit jóval korábban tévében láttam. Az App GPS-el együtt müködik és megmutatja a közelemben lévö tagokat. Az ember jól eltölt ezzel egy estét, de amúgy nem nagy szám. Viszont sokan használják itt, szóval legalább van felhozatal.

Azt nem mondom, hogy nagyon aktív voltam, még bemutatkozó szöveget sem írtam. De legalább egy fotót feltöltöttem és néhány alapadatot kitöltöttem. Amúgy is, mit irjon az ember? "Béna vagyok egyedül bepasizni, ezért a tesóm vette kézbe a dolgokat?" Ezzel biztos sikerem lett volna... "Szeretem a könyveket és a kutyákat." Unalmas. Szóval a fotómra bíztam, hogy szimpatikusnak találjanak.

Annak is találtak jó néhányan, akiket különbözö kategóriákba lehet sorolni. Van, aki csak tetszikeli a fotómat. A következö fokozat az, hogy ír is az illetö. Sokan csak egy "Hallo"-t vagy "Hallo szépségem"-t eresztenek meg. Ezeket mellözöm, mert ha csak ennyit képes kinyögni, akkor én se eröltetem meg magam. A fotóikat elnézve ez már amúgy is komoly agyi megeröltetés lehetett nekik. Aztán vannak a nagyon csúnya/öreg/kétségbeesett pasik, akit tök aranyosnak tünnek, de regényt írnak, hogy meggyözzenek, írjak vissza. Ennyire kétségbeesett pedig én nem vagyok. A következö kategória az átlagos, de halál unalmas pasi. Itt egy idö után feladom a dolgot, mert vagy harapofogóval kell kihúzni belölük minden mondatot, vagy az adóbevallásról beszélgetünk. Marad az átlag kinézetü, okos, vicces pasi, akivel lehet beszélgetni. Az egyik azután tünt el a színröl, miután írtam, hogy magyar vagyok. (Nem tudom, addig mit gondolt, miért csinálok nyelvtani hibákat...) Egy másikkal találkoztam is. Aranyos, okos, érdekes, vicces, kinézet átlagos, de szimpatikus. A randi jó volt egész addig, míg este kibökte, hogy a válása óta még nem áll készen egy komoly kapcsolatra, csak kötetlenre. De abból többre is. Már van két barátnöje, lehetek a harmadik. Nem sokszor akad el a szavam (kivéve, mikor Kati közli, hogy neten keres nekem pasit), de most megint sikerült. Csak ültem, pislogtam (talán tátogtam is, mint egy hal), aztán kielemeztem szegény embert és közöltem vele, jó lenne, ha túltenné magát a sikertelen házasságán és újra megbízna a nökben. (Amúgy másokkal nagyobb sikere van, az elsö "3. barátnövel" azóta már szakított, de most van "2. harmadik". Néha irogatunk egymásnak és beszámolunk arról, kinek hogy megy az élete. Szóval legalább egy havert nyertem a neten.) 

Aztán Ibolya megismertetett valakivel, így egyenlöre nincs szükségem a netre. Az App panaszkodik is és hetente jönnek az üzenetek, hogy hiányzom és várnak vissza.

Nincsenek megjegyzések: