2015. nov. 3.

Helyzetjelentés

Külön kérésre megeröltetem magam és írok egy rövig beszámolót: anyu rámszólt, hogy ugyan kapjam már össze magam és préseljek ki magamból néhány sort, akkor is ha nincs se idöm, se kedvem... Szóval épp összekapom magam, mert anyunak igaza van. Nem árt már egy helyzetjelentés. 

Kezdjük Katival, aki nyomatékosan közölte, hogy nem kell róla írnom, ez nem az ö blogja, hanem az enyém. :-) Szóval, mikor már hócipöje tele lett a munkakereséssel, hirtelen elkezdtek záporozni rá az állásinterjúk és a végére kapott két állásajánlatot. Abból választott egyet, aminek eredményeképp zseni lesz a konyhák és konyhabútorok világában. Ö jobban el tudja mondani, de vevökkel, tervrajzokkal és kiszállítással foglalkozik. Az egész azzal járt, hogy elhagyott, elköltözött a világ végére Güterslohba és most nem tudom, kivel fogok egész álló decemberben a karácsonyi vásárokon borozni. Amúgy tetszik neki ott északon, az idö kicsit szarabb, mint itt, de hát mit vár az ember Németországban? Az albérlete szép, most költözött új szobába, a munkahelyröl se panaszkodik. Ha van rá igény, megpróbálhatok kipréselni  belöle egy rövid beszámolót, de nem hiszem, hogy sikerrel fogok járni.

Ez az én szememszögemböl azt jelenti, hogy mostmár a nappalit szabadon tele lomolhatom, kisebb a tisztaság, nagyobb a kupi, kevesebbet koktélozok, kevesebbet játszok és (háromszoros hurrá) konditerembe járok. Amíg Kati itt volt, addig (az én felhatalmazásommal) kényszerített, hogy vele együtt tornázzak. Hajcsár nélkül nem megy, szóval a másik motiváció mellett döntöttem: pénz. Ha már kifizetem a tagsági díjat, akkor muszáj eljárnom tornázni, vagy pénzkidobás az egész. Majd egy másik posztban részletezem, mi mindent csinálok. 

Amugy minden oké, gyüjtöm a könyveket, amiket nincs idöm elolvasni (ez a rengeteg sport tényleg idöigényes), szeretném a konyha falát újra dekorálni, a kert kissé el van hanyagolva, ideje lenne ott is összerámolni, a munka is megyeget. 

Másik nagyobb változás és kíváncsi vagyok, ezen hányan borultok ki: már vegán módon eszek augusztus óta. Majd erröl is írok egy külön posztot, addig is rakok fel Instagramra képeket arról, mit eszek. Csakhogy megelözzem a "És akkor most mit ehetsz? Csak salátaleveleket?" illetve a "Hihi, akkor most a birkákkal legelsz?" típusú kérdéseket. Megijedni nem kell, még (egyenlöre) nem fajultam el teljesen, ez még csak az étkezésre terjed ki. 

Csak hogy fotó is legyen: néha ilyen szép idö is elöfordul, nem csak köd és szürkeség.



Nincsenek megjegyzések: