2015. jan. 29.

Öregedés Mannheimban

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy lassan életjelet adjak magamról - azt leszámítva, hogy Kati szerint köcsög vagyok. :-) 
Azért is tüntem el, mert vége a szünetnek és a láblógatásnak, újra munka van. Arról írni pedig nem olyan érdekes (ill. jelentkezzen, akit nem untatna halálra). Ezenkívül kb. két hete az önsajnálat mélységes bugyraiba süllyedtem a közelgö plusz egy év miatt. (Hogy milyen kreatívan tudok írni, ha akarok... Csak megérte annyit olvasni.) Nem kell megijedni, ez még nem kapuzárási pánik meg hasonlók. Az keserít el, hogy még egy év telt el anélkül, hogy körbeutaztam volna a földet. Meg az ösz hajszálak. Egyre több lesz. Egy héttel a nagy nap elött Kati hócipöje tele lett a nyavalygásom miatt és arra jutott, hogy egész héten ünnepelnünk kell, mert attól jobb kedvem lesz. Ez bevált, hétfötöl csütörtökig teljesen lekötött a jövés-menés, péntekre pedig úgy elfáradtam, hogy szombaton már nem érdekelt az öregedés. Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy másik hatásos megoldás, ami néhány éve müködött: egyszerüen elfeledkezni róla és csak akkor észbekapni, mikor már köszöntik az embert... Ill. megkérni az ember munkatársát, hogy a reggeli szokásos "de lestrapáltan nézel ki" helyett inkább "olyan csinos, okos és fiatal vagy" felkiáltással fogadjon. :-)
Amúgy azt terveztem, hogy az önsajnálat bugyrait áthelyezem Luxemburgba, vagy egy másik kb. 3 óra alatt elérhetö helyre és kirándulunk egyet Katival, de I. és R. bedurcáztak, hogy nem velük akarom tölteni a nagy napot. Így végül Mannheimban kötöttünk ki R.-nál, íme néhány fotó a belvárosról:




Nincsenek megjegyzések: