2014. dec. 9.

Olyan jó, hogy van...

Egyik délután T. nagy elgondolkodva egyszer csak bejelentette:
-          Olyan jó, hogy vagyok neked.
-          Mert???
-          Mert nélkülem nem tudnád használni se a telefonod, se a számítógéped, se a tévédet.
-          Ez igaz.

Na nem teljesen, de egy csomó dologról tényleg lemaradnék. Viszont az is igaz, ha ő nem lenne, akkor nem ilyen hiperszuper telefont, számítógépet és tévét vettem volna és nem lennének dolgok, amikről lemaradhatnék. A telefonom és a táblagépem olyan, mint az övé. A tévé vásárlás pedig úgy zajlott, hogy elnézelődtem a boltban, míg ő megbeszélte az eladóval, melyik készülékre van szükségem, aztán megvettem azt, amire rámutatott.

A fenti bejelentés előzményei pedig:
Miközben a modellje a gépen futott, T. a neten nézelődött. Aminek eredményeként szerinte mindenképpen szükségem van egy vezeték nélküli billentyűzetre és egérre, amit egy usb-vel a tévéhez lehet csatlakoztatni. Az mindegy, hogy a távirányító hátulján már van egy billentyűzet, az nem elég jó. Arra a távkapcsolóra amúgy sincs szükség, mert mindent lehet a mobiltelefonról irányítani és miért nem csináltam még meg, mint ő. Amúgy most akciósan lehet kapni egy Cromecastot, jár hozzá egy 50 eurós film ajándékutalvány. A Cromecast feltétlen kell nekem, mert azzal a TV képernyőjére vetíthetem ki a táblagép monitorát. Főleg most, hogy a Miracast (ugyanaz a telefonon) az Android 5-el nem működik (teljes tragédia...). Mellesleg, lehet a TV-hez olyan lámpákat kapni, amik a készülék hátsó led égőihez hangolva világítják be a szobát. (A tévé úgy világít, hogy a képernyő színeihez van hangolva a hátsó megvilágítás. Ne kérdezzétek, hogy…). Ö már meg is rendelte a lámpákat. Én mire várok még?
És akkor még ott van a húsvéti tojás:
-          Mellesleg… megtaláltad a húsvéti tojást?
-          A micsodát?
-          A húsvéti tojást…
-          Nincs is húsvét.
-          Neeeeem. A telefonodban.
-          Mi van?
Ezt már Alex se bírta hallgatni, felpattant, kézbe vette a telefonom és néhány másodperc múlva elővarázsolta a tojást – egy, az Androidba beépített, eldugott játékot. Ami olyan idegesítő, hogy 3 perc múlva elég is lett belőle.

Ezeket a dolgokat biztos nem tudnám T. nélkül. Lassan zseninek érzem magam, annyi felesleges számítógépes vacakhoz fűződő tudás feszíti a buksimat. Még úgyis, hogy egy részét rögtön elfelejtem, azután, hogy beszámolt róla.

De amúgy milyen igaza van abban, hogy kellhetnek ezek a dolgok. Bedöglött a TV távirányítója, nem lehet halkítani vele. Csak ez az egy gomb nem működik, szóval valami összeköttetési hiba lehet, ma viszem vissza a boltba. De mivel már a telefonomról is tudom kapcsolgatni a tévét (tegnap este megcsináltam), ezért nem is nagy baj. Tényleg olyan jó, hogy van T. :-)

Nincsenek megjegyzések: