2014. dec. 31.

Marburg

Kissé késve, de itt vannak a marburgi kirándulásról készült fotók. Gondoltam, felrakom őket még ebben az évben, aminek mindjárt vége: BUÉK mindenkinek!
Ide is a karácsonyi vásári túránk keretében mentünk el, mert 1, miért ne? 2, elegem volt a következő mondatból: "Már ennyi ideje itt élsz és még nem mentél el Marburgba?", 3, "olyan szép város, főleg a karácsonyi vásár idején", 4, megint kocsi volt a fenekünk alatt, míg T. a vállát operáltatta.
Mindenkinek igaza volt, tényleg szép és hangulatos város, a vásárokra (merthogy kettő is van) megérte elnézni, a várhoz pedig fel kell sétálni a kilátás miatt. Azzal pedig megint csak magamat ismétlem, hogy jobb időben visszamegyünk, mert télen túl hamar zár a vár és az ásványmúzeum és természetesen meg kell néznem mindkettőt. 








2014. dec. 28.

München - Nymphenburgi kastély

Mivel én korábban még nem jártam Münchenben, Katira bíztam az idegenvezetést. Előtte neten azért gyorsan szétnéztem, mi minden található ott és a karácsonyi vásár mellett ezt a kastélyt szúrtam ki célpontnak. Szerencsére Kati listáján is fenn volt, így a szombati napot itt kezdtük.
A kastélyt (eredetileg a középső épület) Ferdinánd herceg építtette 1664-ben a feleségének, a fiuk születésének az örömére. Az elkövetkező kb. 200 év folyamán pedig folyamatosan bővítették, míg kialakult a mai épületegyüttes.
A kastély mögött egy (még télen is) szép park található, sok vízfelülettel és erdővel. Még valamikor vissza kell mennünk, hogy a francia kertet virágokkal beborítva is lássam. Az épületből túl sokat nem mutogatnak, egy szintet lehet bejárni. A főcsarnok lenyűgöző, a szobák szépek, a Szépségek csarnokában (női portrék gyűjteménye) pedig tényleg szép és nem a szokásos ronda pufi hölgyemények néznek le az emberre.
Az környező épületekben van még néhány múzeum is, de van ami csak a nyári szezonban van nyitva, ezért inkább megéri akkor meglátogatni a helyet. A város botanikus kertje is csak egy köpésre van a parktól, legközelebb kombinálni szeretném a kettőt és mindent megnézni.









2014. dec. 23.

München - Belváros

Idén úgy döntöttem, hogy nincs kedvem egyben végigülni a hazautat, hanem inkább megállunk valahol várost nézni. Mivel pont ezzel egy időben nyitott meg az egyik olcsó busztársaság Frankfurtból is vonalakat, ezért potom pénzért eljutottunk Münchenbe. Péntek este estünk be és vasárnap reggel már utaztunk is tovább, szóval kevés időnk volt nézelődni, de a belváros, a karácsonyi vásár és a Nymphenburg kastély azért belefért. Szép München belvárosa, de a legdrágább város is Németországban és a tömeg se semmi. Főleg karácsony előtt a sétáló utcában. Nem is tudom, mi volt a rosszabb, a tömegnyomor, vagy esténként a zuhogó eső - amikor meg lehetett mozdulni, csak épp bőrig áztunk rövid időn belül. Kicsit jobb időben és mindenféle ünnepet elkerülve mindenképp megéri elmenni. Még mi is tervezzük, kell még minimum 3-4 nap, míg megnézzük a listánkon szereplő többi dolgot is.




2014. dec. 9.

Olyan jó, hogy van...

Egyik délután T. nagy elgondolkodva egyszer csak bejelentette:
-          Olyan jó, hogy vagyok neked.
-          Mert???
-          Mert nélkülem nem tudnád használni se a telefonod, se a számítógéped, se a tévédet.
-          Ez igaz.

Na nem teljesen, de egy csomó dologról tényleg lemaradnék. Viszont az is igaz, ha ő nem lenne, akkor nem ilyen hiperszuper telefont, számítógépet és tévét vettem volna és nem lennének dolgok, amikről lemaradhatnék. A telefonom és a táblagépem olyan, mint az övé. A tévé vásárlás pedig úgy zajlott, hogy elnézelődtem a boltban, míg ő megbeszélte az eladóval, melyik készülékre van szükségem, aztán megvettem azt, amire rámutatott.

A fenti bejelentés előzményei pedig:
Miközben a modellje a gépen futott, T. a neten nézelődött. Aminek eredményeként szerinte mindenképpen szükségem van egy vezeték nélküli billentyűzetre és egérre, amit egy usb-vel a tévéhez lehet csatlakoztatni. Az mindegy, hogy a távirányító hátulján már van egy billentyűzet, az nem elég jó. Arra a távkapcsolóra amúgy sincs szükség, mert mindent lehet a mobiltelefonról irányítani és miért nem csináltam még meg, mint ő. Amúgy most akciósan lehet kapni egy Cromecastot, jár hozzá egy 50 eurós film ajándékutalvány. A Cromecast feltétlen kell nekem, mert azzal a TV képernyőjére vetíthetem ki a táblagép monitorát. Főleg most, hogy a Miracast (ugyanaz a telefonon) az Android 5-el nem működik (teljes tragédia...). Mellesleg, lehet a TV-hez olyan lámpákat kapni, amik a készülék hátsó led égőihez hangolva világítják be a szobát. (A tévé úgy világít, hogy a képernyő színeihez van hangolva a hátsó megvilágítás. Ne kérdezzétek, hogy…). Ö már meg is rendelte a lámpákat. Én mire várok még?
És akkor még ott van a húsvéti tojás:
-          Mellesleg… megtaláltad a húsvéti tojást?
-          A micsodát?
-          A húsvéti tojást…
-          Nincs is húsvét.
-          Neeeeem. A telefonodban.
-          Mi van?
Ezt már Alex se bírta hallgatni, felpattant, kézbe vette a telefonom és néhány másodperc múlva elővarázsolta a tojást – egy, az Androidba beépített, eldugott játékot. Ami olyan idegesítő, hogy 3 perc múlva elég is lett belőle.

Ezeket a dolgokat biztos nem tudnám T. nélkül. Lassan zseninek érzem magam, annyi felesleges számítógépes vacakhoz fűződő tudás feszíti a buksimat. Még úgyis, hogy egy részét rögtön elfelejtem, azután, hogy beszámolt róla.

De amúgy milyen igaza van abban, hogy kellhetnek ezek a dolgok. Bedöglött a TV távirányítója, nem lehet halkítani vele. Csak ez az egy gomb nem működik, szóval valami összeköttetési hiba lehet, ma viszem vissza a boltba. De mivel már a telefonomról is tudom kapcsolgatni a tévét (tegnap este megcsináltam), ezért nem is nagy baj. Tényleg olyan jó, hogy van T. :-)

2014. dec. 7.

2014. nov. 23.

Heidelberg - Várkastély

Heidelbergben először a várkastélyba gyalogoltunk fel, mielőtt még a városban bóklásztunk volna. A kastély az ország híresebb történelmi épületei közé tartozik, vagyis ideje volt már megnézni és ennek megfelelően tele is volt látogatókkal. Régi iratok szerint már a 13. század elején állt ott egy vár, de az 1500-as években építették a reneszánsz kastélyt. A franciák az 1600-as évek végén lerombolták és azóta is csak egy része van renoválva. De romnak (vagyis félig romnak) is meglehetősen szép a várkastély, a kilátás a városra pedig egyszerűen lenyűgöző.








2014. nov. 19.

Nyalóka

Vagyis milyen az élet, ha számítógép megszállott az ember munkatársa. Tegnap reggel teljesen felpörögve ezzel állított be T.:
- Na, na, megcsináltad?
- Hö? - Jött rá a kifejezetten értelmes válaszom. 
- Na, mondd már, megcsináltad?
- Mi? - Itt már sikerült egy egész értelmes szótagot kinyögnöm. Ami komoly teljesítmény hajnali negyed 9-kor.
- Na, na, megcsináltad??????
Itt már csak bambán néztem és komolyan fontolóra vettem, mit is kellett volna csinálnom. Rövid gondolkozás után arra jutottam, hogy a TV-m szériaszámát akarja tudni, amit már néhány napja elfelejtek megnézni. (A szülei új TV-t vettek és nem járja, hogy az övék modernebb legyen, így ő is újat akar beszerezni.) Mire rájöttem az egyetlen értelmes megoldásra, ő megunta a bambulásom és kinyögte: 
- Az update!!! A telefonra. Megcsináltad? - Merthogy kijött az Android 5, avagy Lollipop (nyalóka), ami miatt már egy hete teljes lázban ég T. 
- Nem, még nincs update. 
A szemforgatásomat látva egy kicsit békén hagyott, majd kb. két perc múlva:
- És most? Már a telefonodon van?
- Te jó ég! Ez egy hosszú nap lesz.

Aztán újra gondoltam a dolgot és...
- Thomas, még semmi.
Megint néhány perc múlva:
- Még mindig nincs update. - Majd a fájdalmas arckifejezését látva elröhögtem magam. - Ez tényleg egy hosszú nap lesz. :-)

Kicsit később még az egyik kedvenc jelenetemet a Shrekből is sikerült eljátszanom vele. Tudjátok, mikor Shrek és Szamár úton vannak és Szamár rákezd, hogy "Ott vagyunk már?". 
- És, van már update?
- Nincs.
Kicsit később:
- Még mindig semmi.
Még néhány perc múlva:
- Update?
- Igen!!!!
- Tényleg????
- Nem. :-)

2014. nov. 15.

Heidelberg

Vasárnap délután, mielőtt hazaindultunk volna Sybillétől, még elugrottunk Heidelbergbe. Ez az egyik kedvenc német városom (és nem csak a német átlagnál melegebb klíma miatt - bár nyilván ez is sokat nyom a latban). :-) Heidelberg azon nagyobb városok egyike, amit nem bombáztak szét a második világháborúban. Vagyis nagyon szép barokk belvárosa van, Európa egyik leghosszabb sétáló utcájával. A másik fő látnivaló a kastély, amiről majd még rakok fel később fotókat.









2014. nov. 14.

"Jééé, eddig WC papírral a kapucnimban szaladgáltam!"

Még el kell mesélnem a szombati nap egyik csúcspontját (legalábbis Kati alig várja, hogy blogra kerüljön a sztori). Neki a fenti mondattal kezdődött, nekem azzal ért véget a történet. Akkor most jöjjön a kapucni és a meglovasított WC papír esete.
Azzal kezdeném, hogy pont előző hétvégén (már megint) sztrájkoltak a vasutasok. Ennek hála az összes telekocsi is le volt már foglalva, így nem maradt más hátra, mint autót bérelni. Ami nem baj, mert így kényelmesen meg tudtuk nézni Ladenburgot és Heidelberget is. Az autó felvétele után még gyorsan beszaladtam a szomszédos McDonaldsba WC-re. Mivel akasztó nem volt, csak WC papír tartó rudak, a fentire akasztottam a kabátom. Kb. 2 és fél  – 3 órával később szintén a WC-n, csak már Ladenburgban hangzott el a címbeli mondat a számból, miközben azzal a bizonyos gurigával szemeztem. Kati első hozzáfűznivalója a "He? Mi van?" volt, aztán a kissé megrökönyödött hangom hallatán úgy elkapta a röhögőgörcs, hogyha nem abban a bizonyos intézményben vagyunk… Rövid helyzetelemzés után erre a megoldásra jutottam: Gießenben nemcsak a kabátom kaptam le az akasztóról, hanem a WC papír gurigát is. Aztán az valahogy úgy elbújt a kapucnimban, hogy egész Ladenburgban nem vettem észre se én, se más. Így azért már értem, mi az, ami a kabát felvétele után a hátamat nyomta. Igazgattam is a sálam, hátha az gyűrődött be, de arra soha nem gondoltam volna, hogy WC papírt kellene odébbtolni.
Mi a tanulság az egészből? Egyrészt ideje lesz jobban odafigyelnem, mert lassan olyan szétszórt leszek, mint Ibolya. Másrészt, ha valaki WC papírt lovasít meg, azt valami puccos helyről tegye. Hátha ott szuper puha popsikímélő papír lesz és nem a csóri fajta. Nem is vittem tovább magammal, hanem Ladenburg nyilvános WC-jének ajándékoztam.

2014. nov. 13.

Ladenburg

A hétvégén Sybillénél voltunk látogatóban, már nagyon kíváncsi voltam, mekkorát nőtt Alexander. Akkorát, hogy már álldogál, segítséggel sétál és folyamatosan mondja a dá-dá-t. Délre mentünk hozzájuk, így előtte még volt időnk elugrani a szomszéd városba, Ladenburgba és kicsit bóklászni. A város érdekessége, hogy az egyik legrégebbi német város a Rajnától keletre, még a kelta időkből.