2013. júl. 18.

Még megvagyok, ...

...nem tüntem el teljesen, csak összejöttek a dolgok mostanság. Elsösorban a költözés miatt, amiröl eddig még nem írtam. Lényegeben az ölembe hullott egy lakás és olyan két héttel ezelöttig minden jól is ment.

Épp a taxiban ültem az állomásra menet az állásinterjú után, mikor felhívott a 3. fönök. Azután esett be az irodába terepröl, hogy én elmentem. Csak a másik két fönökröl hallott rólam és arról, hogy rögtön megkaptam az állás és arról is, hogy lakást kell keresnem. Ö az apjától megörökölt házát épp felújítja, három lakást alakít ki belöle, amiböl kettöt bérbe akar adni. Szóval azon nyomban telefonált, utánam jött, az állomáson begyüjtött és elvitt ház-tüz nézöbe. A környék elmegy, nem Gießen, hanem egy külvárosi rész, lehet, hogy kicsit zajos lesz, de a ház normális, a lakások szépek lesznek és van kert. A tetötéri lakás rögtön megtetszett: két szoba, konyha, fürdöszoba, konyhát beépít és a bérleti díj is elfogadható. Ettöl függetlenül egy hétig még keresgéltem, mert nem feltétlenül akartam a “fönöknél lakni”, de nem találtam másik megfizethetö, konyhabútoros, közvetítöi díj mentes lakást. Így igent mondtam erre a kéglire, csak még meg kellett beszélni, mi legyen a konyhával. Itt a legtöbb lakást konyhabútor nélkül adják ki, a legtöbb ember megveszi magának és viszi magával, ha költözik. Mivel nekem nincs, nem is akartam most venni egyet (nem akarjátok tudni, mennyibe kerülnek) és a fönök azt mondta, nem probléma egyet beépíteni, ezért kaptam az ajánlaton. Abban egyeztünk meg, hogy max. 50 euro/hónap extra albi díjat kell érte fizetnem. Erre olyan két hete jött egy email, hogy megvette a konyhabútort, havi 65 euro.  Egyrészt nem hittem, hogy az 50-t egyáltalán eléri (most kb. 35-t fizetünk és az a normál ár), másrészt illett volna megkérdeznie, mit szólok hozzá. De nem tette a bolondja. Erre én bepipultam, de udvarias voltam és csak annyit válaszoltam, hogy egy telefonhívásnak azért örültem volna. Erre ö morcoskodott, hogy mennyi idöbe és energiába került megvenni, stb. Egy ideig jöttek-mentek az emailek emiatt, illetve van néhány pont a szerzödésben, ami nem tetszett. Aztán kedden elugrottunk Ibolyával és Sebastiannal Gießenbe, még lemértem néhány dolgot, átbeszéltük a szerzödést, kicsit nyekeregtünk a konyha miatt. Majd kiderül, mi lesz az egészböl. Elöször nem tudtam eldönteni, hogy át akar e vágni a pasi, már kezdtem megijedni, hogyha fönöknek is ilyen, akkor a munka “érdekes” lesz. De úgy látom, elsösorban arról van szó, hogy most ad ki elöször lakást és fogalma sincs arról, hogy-s-mint megy a dolog. Nyilván nem örülök neki, hogy én fogom megfizetni az ö tanulópénzét, de a lakás még így is versenyképes és szép és ugye nem kellene már a munkakezdés elött hajba kapni az egyik fönökkel. Szóval kiveszem a lakást, aztán ha nem jövünk ki, még mindig kiköltözhetek.

Ezenkívül mostanság mindenféle katalógusokat bújok és boltokban bóklászok: rengeteg mindent kell vennem, föleg konyhai eszközöket, ill. a másik szobát majd lassacskán berendezni. Bele se akarok gondolni, mennyi pénz lesz mindez.

Ezenkívül még el kell búcsúznom egy rakás embertöl. Már néhányat letudtam, voltam vendégségben, kaszinóban (a másik Sebastiannal, akivel szoktam és nyertem 40 eurót!), ma megyek koncertre Jochennel. Ráadásul fesztivál szezon van. És még inkább ráadásul: holnap utazok haza 10 napra nyaralni. Még nem tudom, mi mindent tudok majd a munkában befejezni és mennyi cuccot itt megvenni a lakásba. Szóval szusszani is alig van idöm.

Update: zongorakoncert lett a vége - akkor már inkább jazz... Aki ért hozzá, annak biztos egy élmény volt, nehéz darabokat játszottak (egyszerre 2 ember 2 zongorán), de ha már ennyire strapálták magukat, igazán előadhattak volna olyasmit, ami szép is és nemcsak kihívás. De a kilátásért megérte elmenni:



Nincsenek megjegyzések: