2013. márc. 18.

Ez meg az

Hallottam, hogy titeket is elért a tél. Kicsit megnyugodtam, hogy nem csak itt ilyen pocsék az idö. Minket múlt hét kedden lepett be a hó, akkor amiatt akadozott a közlekedés. Utána jött annyi jó idö, hogy kicsit olvadt, aztán pedig napokig fagy, hogy a keletkezett jégrétegen jót korcsolyázhasson az ember jártában-keltében. De hogy még jobb legyen, arra csütörtökön és aztán tegnap esett még egy-egy hóréteg, hogy rejtve is maradjon és jó nagyot eshessen a gyanútlan ember. Szerencsére nem taknyoltam el, csak egyszer adtam elö egy Bambi-lábra-áll jelenetet, mikor itt a parkolóban tévedtem jégre, magassarkúban. 
Ami azért volt rajtam ilyen idöjárási viszonyok közt, mert múlt héten volt a projekt németországi zárókonferenciája és oda ki kellett öltöznöm. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb dolgom lesz ezt illetöen és megint elökaphatom a polcon porosodó aktákat a vízvédelmi területekröl, hogy tovább építsem az adatbázist. Ami azt illeti, annyira stresszes volt az elmúlt két hét, hogy már hiányoztak az unalmas akták.
Ugyanez a magassarkú csizma annyira megtetszett I.-nak, hogy ö pénteken merészkedett ki benne, beleszeretett és akart venni magának is egy párat. Így lett a szombat délutáni program nagybevásárlás Frankfurtban. Annyira "jól" sikerült a tervezett örült nagy költekezés, hogy egy pár talpbetéttel lettünk (vagyis Ibolya) gazdagabbak. Ráadásul még az se egy egész darab, hanem csak a cipö orrába való fél betét. De legalább bejártunk néhány boltot és mentális listát készítettünk arról, mi mindent veszünk majd, ha le lesznek árazva a cuccok. Ibolya megtalálta a magassarkú csizmám félcipö változatát, majd jó 30-40 perc próbálgatás és gondolkozás után eldöntötte, hogy neten megkeresi olcsóbban.  
Tegnapra bejelentkezett Réka és tovább folytattuk az eddig nem túl sikeres pénzköltést. I. itt is megtalálta a cipöt, újabb próba után megint úgy döntött, hogy tovább keres a neten. Aztán beszaladtunk egy pillanatra az egyik nagyobb bevásárlóközpontba órát nézni R.-nak, utána felugrottunk az emeletre tényleg csak egy percre megnézni a leárazott dolgokat. Ezen az osztályon vette észre R. az egyik kedvenc ruhamárkajat és ennek hála lett az egy pillanatból olyan 2,5 – 3 óra. Szerencsére volt két fotel a próbafülkék elött, ahova rögtön leroskadtunk I.-val és az elkövetkezö órákban alig álltunk fel (szerintem maradandóan felvette a fenekem formáját az a szegény fotel). Bárki is szemezett a helyekkel és reménykedett, hogy valamikor csak felszabadulnak, a mogorva, birtokló tekinteteink láttán kénytelen volt belátni, hogy erre semmi esély. A terület védése közben R.-nak dirigáltunk, öltöztettük, miközben I. továbbra is böszen kereste a telefonján a leértékelt cipöt. A végére nekem lett egy új pulcsim, R.-nak sok új mindenje, I. pedig kénytelen volt belátni, hogy a neten se olcsóbbak a cipök, szóval visszamentünk még a cipöboltba megvenni az ott kinézett darabot.  
Vagyis megint nem jutottam semmire, nem olvastam, nem rajzoltam, nem írtam önéletrajzot, nem ültettem el a szobám elött rám váró virághagymákat, de legalább van új pulcsim. Ez is valami.

Nincsenek megjegyzések: