2013. márc. 18.

Ez meg az

Hallottam, hogy titeket is elért a tél. Kicsit megnyugodtam, hogy nem csak itt ilyen pocsék az idö. Minket múlt hét kedden lepett be a hó, akkor amiatt akadozott a közlekedés. Utána jött annyi jó idö, hogy kicsit olvadt, aztán pedig napokig fagy, hogy a keletkezett jégrétegen jót korcsolyázhasson az ember jártában-keltében. De hogy még jobb legyen, arra csütörtökön és aztán tegnap esett még egy-egy hóréteg, hogy rejtve is maradjon és jó nagyot eshessen a gyanútlan ember. Szerencsére nem taknyoltam el, csak egyszer adtam elö egy Bambi-lábra-áll jelenetet, mikor itt a parkolóban tévedtem jégre, magassarkúban. 
Ami azért volt rajtam ilyen idöjárási viszonyok közt, mert múlt héten volt a projekt németországi zárókonferenciája és oda ki kellett öltöznöm. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb dolgom lesz ezt illetöen és megint elökaphatom a polcon porosodó aktákat a vízvédelmi területekröl, hogy tovább építsem az adatbázist. Ami azt illeti, annyira stresszes volt az elmúlt két hét, hogy már hiányoztak az unalmas akták.
Ugyanez a magassarkú csizma annyira megtetszett I.-nak, hogy ö pénteken merészkedett ki benne, beleszeretett és akart venni magának is egy párat. Így lett a szombat délutáni program nagybevásárlás Frankfurtban. Annyira "jól" sikerült a tervezett örült nagy költekezés, hogy egy pár talpbetéttel lettünk (vagyis Ibolya) gazdagabbak. Ráadásul még az se egy egész darab, hanem csak a cipö orrába való fél betét. De legalább bejártunk néhány boltot és mentális listát készítettünk arról, mi mindent veszünk majd, ha le lesznek árazva a cuccok. Ibolya megtalálta a magassarkú csizmám félcipö változatát, majd jó 30-40 perc próbálgatás és gondolkozás után eldöntötte, hogy neten megkeresi olcsóbban.  
Tegnapra bejelentkezett Réka és tovább folytattuk az eddig nem túl sikeres pénzköltést. I. itt is megtalálta a cipöt, újabb próba után megint úgy döntött, hogy tovább keres a neten. Aztán beszaladtunk egy pillanatra az egyik nagyobb bevásárlóközpontba órát nézni R.-nak, utána felugrottunk az emeletre tényleg csak egy percre megnézni a leárazott dolgokat. Ezen az osztályon vette észre R. az egyik kedvenc ruhamárkajat és ennek hála lett az egy pillanatból olyan 2,5 – 3 óra. Szerencsére volt két fotel a próbafülkék elött, ahova rögtön leroskadtunk I.-val és az elkövetkezö órákban alig álltunk fel (szerintem maradandóan felvette a fenekem formáját az a szegény fotel). Bárki is szemezett a helyekkel és reménykedett, hogy valamikor csak felszabadulnak, a mogorva, birtokló tekinteteink láttán kénytelen volt belátni, hogy erre semmi esély. A terület védése közben R.-nak dirigáltunk, öltöztettük, miközben I. továbbra is böszen kereste a telefonján a leértékelt cipöt. A végére nekem lett egy új pulcsim, R.-nak sok új mindenje, I. pedig kénytelen volt belátni, hogy a neten se olcsóbbak a cipök, szóval visszamentünk még a cipöboltba megvenni az ott kinézett darabot.  
Vagyis megint nem jutottam semmire, nem olvastam, nem rajzoltam, nem írtam önéletrajzot, nem ültettem el a szobám elött rám váró virághagymákat, de legalább van új pulcsim. Ez is valami.

2013. márc. 10.

Heidelberg

Íme néhány fotó, amit tegnap este Heidelbergben a vízparton csináltam:




Rékával találoztunk ott, mert nagybevásárlást akart csapni és Mannheimben nem talált semmi hordhatót. Ruhát venni vele mindig kicsit idegtépő, de legalább közben jót lehet trécselni. Olyan sokszor próbál fel egy-egy ruhadarabot és annyit vacilál (tegnap pl. két szerintem tök egyforma nadrág közt), hogy órákat tölt egy boltban. Két üzletben álltunk meg próbálgatni, ezzel el is ment a délután. Én ennyi idő alatt kétszer befutottam volna az egész bevásárlóutcát (ami európai viszonylatban Heidelbergben a leghosszabb) az összes üzlettel, ruhapróbával és -vétellel együtt.

2013. márc. 6.

Sztrájk

Elöre szólok, megint puffogós bejegyzés következik azon alkalomból, hogy sztrájkolnak a buszsoförök. Ami ma reggel a buszmegállóban állva derült ki. Még mindig fel vagyok háborodva, de nagyon, ezekért:

1, Minden vacak menetrendváltozást bemondanak a buszon már napokkal elötte, akkor nem igaz, hogy ezt nem bírták tegnap bejelenteni. Biztos, hogy már jó elöre tudták a dolgot és nem úgy keltek fel, hogy "tudjátok mit, ma sztrákoljunk".

2, A mai útvonalam: gyalog a pályaudvarra (20-25 perc), HÉV-el egy megálló (5 perc), gyalog a munkába (20-25 perc). Az utolsó szakasz elött még egy kb. 5 perces telefonos útvonalegyeztetés az egyik munkatársammal, mert az ipari park pont a kettö közt van és nem tudtam, melyik irányba tudom hamarabb kikerülni. Majd kiköptem a tüdöm, mire beestem az ajtón. (Igen, jöhettem volna taxival is, de nem fogok 15 eurót erre kiadni, mikor már a hülye bérlet is drága. Amit mellesleg azért vesz az ember, hogy busszal!!! járjon. Erre talán a közlekedési vállalatot is emlékeztetni kellene.)

3, Mi a szarnak sztrájkolnak egyáltalán? Itt még a lecsúszott munkanélküli is annyi segélyt, lakhatási támogatást meg anyám-kínját kap az államtól, amiböl simán megél és nincs más dolga, csakhogy a TV elött fetrengjen. Szóval aki dolgozik, még ha nem is bankmanagerként, szintén normálisan meg tud élni. Most komolyan, mit akarnak ezek, hogy valaki még a feneküket is kinyalja? Szerintem az a megoldás, hogy mindet ki kell rúgni, elküldeni öket 1 évre Kelet-Európába vagy Afrikába dolgozni. Addig a helyükre bevándorlókat felvenni, akik a két kezüket összeteszik majd, hogy egyáltalán van munkájuk. Aztán ha a németek normalizálták magukat és rájöttek, hogy ennél jobb munkakörülményeik sehol nem lesznek és érjék be vele, akkor helyet keresni nekik megint. De ha ez nem megy, akkor két jó nagy pofon mindegyiknek valószínüleg szintén segítene. Szívesen vállalnám a kiosztásukat.