2013. jan. 21.

Hóhelyzet


Úgy látszik nemcsak a magyar közterület fenntartókat szokta meglepni, hogy télen esik a hó és el kell takarítani, hanem a németeket is. Legalábbis a ma reggeli állapotok után arra kell következtetnem, senki nem várta, hogy télen esetleg hókotrásra lesz szükség. Különösen a tegnapi hóesés fényében lehetett igazán meglepö, hogy nemcsak nappal, hanem még éjszaka is képes volt havazni és belepni az utakat.
Már a tegnapi nap is érdekes volt. Hajnali fél 10-kor arra keltem, hogy valaki havat lapátol az ablak alatt. Oké, hogy fél 10, de vasárnap reggel!! Az olyankor még olyan, mintha csak 6 óra lenne, vagyis úgy pirkadat körül és minden normális ember még vagy alszik, vagy épp próbál magához térni a kómás reggeli állapotából. Eléggé bal lábbal keltem fel. Azért a jó oldalát is láttam a dolognak: ha hó esett, akkor esö nem lesz, ahhoz túl hideg van = legalább esernyöt nem kell cipelnem, ha kimegyek. Mint látjátok, tudok én pozitív  lenni, akkor is ha hajnalhasadáskor keltem. Ez a felhötlen optimizmus addig tartott, míg el nem kezdett cseperegni az esö, kb 2 perccel azután, hogy délután kitettem a lábam a kapun. Újabb 2 perc és átment zuhogásba. Miért is ne, nincs is “jobb” némi csúszós latyaknál. Aztán az is bebizonyosodott, hogy van “még jobb”: az estére keményre fagyott latyak. Amire ma reggelre ráesett egy újabb hóréteg, hogy álcázva is legyen.
Szóval, ha már tegnap esett a hó, ill. fél éjszaka, akkor nem tudom, miért nem kezdték el már korán reggel takarítani, legalább a forgalmasabb utakon, hogy a buszok tudjanak közlekedni. Így esett, hogy elöbb vártam olyan 12-14 percet a buszra, ami 10 percenként jár, majd miután nyoma se volt se az elsönek, se a következönek, felszálltam egy másik (és ez idö alatt elsönek megjelenö) buszra, hogy legalább az állomásig elmenjek vele és ott átszálljak. A vasútállomás kb az utam harmadánál fekszik és már eltelt az egész szakasz megtételét igénylö idö, mikor még mindig nem volt látható a horizonton az épülete. Elegem lett, kiszálltam és elbotorkáltam egy már takarított és dugómentes útszakaszig. Gondoltam, ha a gyerekét ölben vivö anyuka és a nagyon kövér nö is simán lehagy minket gyalog, akkor én kifejezetten száguldani fogok a buszhoz képest. Meg azt se akartam megvárni, hogy egy 90 éves, reumás, rokkant férjét tolószékben toló, másik kezével bevásárlócekkert vonszoló nénike is elrobogjon mellettünk a járdán, mert attól már biztos gutaütést kaptam volna. A másik megállóban csupán 15 perc várakozás után megjelent az elsö busz (ott már 5 percenként járnak – vajon hol torlódott fel a többi?), így mégse kellett elfutnom a munkahelyig, pedig már fontolgattam.
Ezzel a szóáradattal csak azt akartam jelezni, hogy még mindig utálom telet és mostmár komolyan utánanézek, milyen feltételek mellett lehet a Bahamákra áttelepülni.

Nincsenek megjegyzések: