2011. jan. 28.

Könyvek

Jön a beígért (nem teljes) könyvlista. Csak azokról írok, amiket 1, érdemes elolvasni, 2, messziről kerüljön el az ember. Előre figyelmeztetek mindenkit, csak könyvekről lesz most szó, elsősorban Ancsának, Gyurinak és Áginak, a többieknek nem kell végigszenvedni ezt a bejegyzést.

Ifjúsági irodalom:

Anthony Horowitz: Snakehead és Crocodile tears
30 éves csaj létemre még mindig nagy Horowitz rajongó vagyok, főleg az Alex Rider – sorozatért vagyok oda. Szuperül ír a pasas, a történetek és a karakterek érdekesek és viccesek. Ezek már a 7. és 8. kötet voltak és alig várom a folytatást.

Nemere István: Fantasztikus nagynéni trilógia.
L. M. Montgomery: Anne of Green Gables + a köv. 2 kötet
Ezeket már-nem-tudom hanyadjára olvastam újra és még mindig nagyon tetszenek, mindenkinek kötelező.

Cassandra Cale: Csontváros
A ma szokásos vámpíros-démonos tini baromság, pocsék volt. Bár Áginak kifejezetten tetszett, így lehet, hogy csak az a baj, hogy én már nem a célközönség vagyok. Ha valaki lelkes 19 éves, akkor olvassa el ezt , ez a kritika akkor testhezállóbb. Ennél rosszabb már csak Libba Braytől a Rettentő gyönyörűség volt.

Fantasy, scifi:

R. E. Feist: Résháború, Kígyóháború és Birodalom sorozat
Ezeknek is olvastam már egy részét, de tavaly egybe az egészet. Akkor is tetszett, most is. Feist az egyik kedvenc fantasy íróm, mellette Tolkien és Salvatore is elbújhat.

Orson Scott Card: Alvin Maker sorozat
A legújabb kedvenc fantasy-scifi íróm. :-) Régen ennek is elolvastam az első kötetét, de akkor nem tetszett. Aztán a Végjátékon és a Múltfigyelőkön felbuzdulva megint belevágtam és le se tudtam tenni. Most kifejezetten tetszett a különféle helyzetű emberek beszéde közti különbség (egyszerű munkás – iskolázott), régen azt hiszem, ez akasztott ki benne. A történetek egy polgárháború előtti alternatív Amerikában játszódnak, ahol a varázslat, a boszorkányság nem csak legenda, hanem a mindennapi élet része. Persze mire elolvastam az összeset, addigra derült ki, a köv. kötet még nincs megírva…

Terry Prachett: Mort, Vége a mesének, Kisistenek, Mozgó képek
Tőle ezeket olvastam először. Aranyos, vicces, érdekes, de nem egetrengetően. Hiába parodizál ki sok mindent az író, azért annyit nem nevettem rajtuk. Viszont a Halál valami eszméletlen, a legjobb szereplő, miatta érdemes mindent elolvasni.

F. Herbert: Dűne + köv. 2
A Dűnét szintén újra olvastam, még mindig tetszik, de a folytatásokat annyira kár volt megírni. Kettőnél tovább nem is bírtam…

Romantikus:

Jill Manselltől minden, amihez hozzájutottam, angolul. Magyarul talán három van kiadva és persze nem a legjobbak. Nem rajongok ugye a szerelmes könyvekért, vagy tömény nyáladzás mind vagy kifejezetten a: sötét hajú, szenvedélyes (ugyanakkor tökéletes úriember) idegen levesz a lábamról és én mást se tudok tenni csak a karjaiba álélok - fantáziára építenek. Kicsit uncsi mindkettő. Na, Mansell könyvei annyival jobbak és érdekesek (van történetük is!) és életszerűek és viccesek és … és …

Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
Annyira nem jó, mint amennyire sztárolják, az egynek-elmegy kategória.

Szerelmes - vámpíros irodalom:
Már ha lehet ezt irodalomnak nevezni. Az Alkonyat még éppen elmegy, de az tiniknek van írva. A felnőtteknek szántak olyanok, mint az előbb kritizált szerelmes regények (a második kategória), csak rosszabbak. Itt már nemcsak simán a sötét hajú idegen veszi le a főhősnőt a lábáról, még tömeggyilkos vámpír is kell hogy legyen az illető. Nem tudom, mi a kiábrándítóbb: hogy van aki ezt megírja, vagy hogy van akinek ez tetszik (és tetszik, mert van rá kereslet). Címet nem írok, egyet se érdemes elolvasni.

Kaland, krimi:

Dan Brown: The lost symbol
Az első két kötet jobb volt (sokkal), de éppen ez is elmegy. A háttérinfók megint érdekesek voltak, de maga a történet nem volt annyira komplikált és izgalmas és kapásból lehetett tudni, ki a főgonosz.

Christopher Brookmyre: A big boy did it and ran away
A pasas fordulatos krimiket ír jó sok fekete humorral keverve, nagyon teszett, de nehéz angol volt. Egy egoista, feltűnési viszketegségben szenvedő bérgyilkost kell elkapnia egy régi kissé kétbalkezes ismerősének és egy kőkemény rendőr hölgyeménynek, még mielőtt kivitelezné a következő munkáját.

Vicces:

Winston Groom: Forrest Gump
Jó, jó és vicces, viszont azon ritka könyvek egyike, amikor a film sokkal jobbra sikerült.

Peter Kerr: Mallorca-sorozat
A skót család Mallorcára költözik gazdálkodni, az ottani életükről, a nehézségeikről, ill a vicces pillanatokról szól a sorozat. Ez is jó volt, bár az utolsó kötetet már untam.

Szépirodalom:

Rosamunde Pilcher: A kék hálószoba és Az ikrek jegyében
Azon ritka írók egyike, akiknek nem csak a történetei lenyűgözőek, hanem mellé még igazán szépen is ír. Az életről, annak minden részéről: barátság, szerelem, születés, halál. Tízből tíz pont.

Egyéb:

Richard Bach: A Messiás kézikönyve
Akkor érdekes, ha az ember olvasta az Illúziókat. Ez a könyv az ott már említett útmutató. Az élethez.

Masaru Emoto - Jürgen Fliege: A víz gyógyító ereje
A korábbi könyvei témáját követi ez is: a gondolatok, szavak vízre (és ránk) gyakorolt hatását mutatja be, szerintem érdekes.

2011. jan. 24.

XXX

Hát igen, hivatalosan is beléptem a rohamosan öregedők táborába. Csak azért nem vagyok totál kétségbeesve, mert legalább nem nézek ki vénnek. Azért egyre jobban látszik rajtam a kor, mostanság már előfordul, hogy akár 25 évesnek is néznek, sőtt, itt még egyszer se kérték discoban a személyimet!!! Nem is tudom, hogy felháborodjak-e vagy ne. :-) Azért nagyon remélem, hogy ez így marad és 40 évesen fogok csak 30-nak kinézni. Ja, köszi a köszöntéseket mégegyszer.
Hétvégén ünnepeltünk, itt volt Réka is. Szombat este elmentünk táncolni egy olyan helyre, ami nagyon tetszik. Ilyen se volt még. Tetszett maga a berendezés, az egész hely kialakítása, nem volt zsúfolt, a tánctéren nem lehetett cigizni (csak az emelet egy részén volt rá lehetőség)  és az emberek is kultúráltak voltak. Vagyis nem kellett attól tartani, hogy az előttem vonagló leönt valamivel, a mögöttem lévő meg felgyújtja a hajam. A zene is csúcs volt, olyan, amire lehet táncolni, nem csak pattogni vagy rángani. Szóval mire eldöntöttem, hogy végülis én szeretek táncikálni, addigra a tökéletes hely is meglett hozzá. :-)

2011. jan. 18.

Neroberg

Neroberg Wiesbaden egyik kirándulós helye, egy 245 m magas hegy a város északi határában. Kb. 45-50 perc volt elgyalogolni a tetejéig, erőteljes tempóban. Keresztül kellett vágni a városon, egy idő után egy keskeny parkon át tovább, amit nagyon szép villák szegélyeznek. El tudnék nyomorogni egy olyanban. A park végén indul fel az út a hegyre, ez már erdős rész. Lehet egy kis hegyivasúttal is menni, ami 1888 óta működik.


A hegytetőn szintén park vár az emberre, ill. eszméletlen kilátás a városra.



Ott található még egy orosz ortodox templom, amit Adolph herceg építtetett fiatalon elhunyt feleségének, I. Sándor cár unokahúgának.

2011. jan. 17.

Mannheim és Heidelberg

Hétvégén Mannheimbe utaztunk Réka szülinapját megünnepelni. Őt már vagy ezer éve nem láttam (na jó, egyetem óta), így jó volt újra találkozni és dumálni egy kicsit. Valahonnan Németo. északi részéről költözött le és január elején kezdett egy új munkahelyen. Rajtunk kívül még jöttek más barátai előző munkahelyről, összesen heten voltunk. Szombat du. kirándultunk Heidelbergbe, az egyik szomszédos városba. Bóklásztunk egyet az belvárosban, ill. kávéztunk. Szép hely, az óváros az UNESCO világörökséghez tartozik, nekem főleg a folyópart tetszett. Túl sokat nyilván nem láttam belőle, de egy gyors délutáni kirándulásnak is megfelel a hely. Este Rékánál beszélgettünk, ettünk, aztán táncolni mentünk. Vasárnap is ez volt a program, tánc nélkül. Visszafelé mázlink volt, az egyik srác elhozott minket, nem kellett megint vonatozni.

Délután még csináltunk egy kirándulást Ibolyával, mivel (és ezt el se fogjátok hinni!!) nem csakhogy napsütés volt, de egy felhő se volt az égen!!! (Igaz, hogy azért elég hideg volt, de akkor is… zavartalan napsütés!!) Ilyen se fordult még itt elő velem. Neroberg volt a cél itt Wiesbadenben, merthogy oda el kell menni. Majd máskor megírom, mi van ott, meg felrakom a képeket, ha letöltöttem őket.

Most jöjjenek a heidelbergi fotók. Mannheimből nincs, ott nem néztünk szét és Réka szerint nem is érdemes, mert ronda iparváros az egész.



2011. jan. 15.

Az öregedésről

Nem tudom, hogy annak köszönhető-e, mármint a vénülésünknek (végülis 30 előtt/után vagyunk és ez egy mérföldkő) , vagy a tartós levegőváltozásnak, vagy csak pillanati elmezavarnak vagy ... vagy..., de olyan kijelentéseket tettünk tegnap, amik egy vagy akárcsak fél évvel (vagy két hónappal??) ezelőtt még biztos nem hagyták volna el a szánkat.

Én: Nem akarok sehova elutazni a szülinapomom, inkább menjünk el itt táncolni meg billiárdozni.
(Nem is olyan rég inkább leharaptam volna a nyelvem, minthogy nemet mondjak egy útra... Ráadásul táncolni??? Diszkóba? Biztos elmezavar és egyenlőre tartósnak tűnik.)

Ibolya: Már megvettem minden ruhát és egyebet, ami kellett, nem akarok több vacakra pénzt kiadni.
(Ez korábban kb. annyira volt elképzelhető, mint az, hogy én a részegekkel tömött, cigitől bűzlő tánctéren jól érzem magam.) 

2011. jan. 10.

Vissza a (nem is olyan) régi kerékvágásba

Visszatértem németbe, ill. a házvezetőnősködésbe, plusz most segítek egy kicsit Ibolya munkájával is, szóval már asszisztens is vagyok. Ez aztán a karrierbeli előrelépés. :-) Ő most állandóan dolgozik, egy előadást kell csinálnia pénteken, nagy a hajtás. Annyira, hogy szilveszterkor is dolgozott. Ez azt jelentette, hogy meglehetősen kaotikus állapotok fogadtak, mikor megjöttem, mert nem volt se ideje, se kedve rendet rakni. Én háborús övezetként jellemeztem a szobát, szerinte inkább hurrikán sújtotta területre emlékeztetett. De most már rend van, takarítottam, mostam, főztem (!!!). Kezd elborzasztani, hogy milyen házias vagyok. Ha nem vigyázok, a végén minden hétvégén sütit fogok sütni…
Érdekes módon, míg otthon voltam, javult a németem. Ne kérdezzétek, hogyan. Nem beszéltem németül, nem néztem német filmet és nem is tanultam. Az agyam átállt a németül-gondolkozós üzemmódba és mintha magától jönne vissza a tudás. Amiket az elmúlt 1-2 napban tanultam, azok is kapásból megragadtak. Ez a dolog jó része. A rossz hír, hogy az angolra viszont egyre kevésbé áll rá az agyam. Sürgősen neki kell állnom megint az angol könyveknek. A hétvégén elvileg angolul kellett volna Ibolyával beszélnem, hogy gyakorolja, de német mondatok jöttek ki a számom helyette. Olyan, mintha a két nyelv között nem tudnék kapcsolni, mint mondjuk a magyar és angol közt. Ott semmi gondom, simán váltogatom őket mondatonként is, Vajon az a baj a német-angol felállással, hogy mindkettő idegennyelv és hasonlóak is? Tök fura és röhelyes. Eddig azzal kínlódtam, hogy németül szólaljak meg és mindig angol szavak ugrottak be, most hétvégén pedig fordítva.
A könyvekről jut eszembe: egy csomót olvastam tavaly. Annyit, hogy szégyellek számot említeni. Oké, hogy gyorsan olvasok és sokat és volt elég szabadidőm, de akkor is. Majd azért írok egy listát azokról, amiknek érdemes nekikezdeni.
Ma újra kezdődtek a tanfolyamok, így megint voltam okulni. A mai óra jóra sikerült: kevesen voltunk, a nagyon buták nem jöttek és végignevettük az egészet. Mától kezdve megint heti négyszer fogok járni, remélem, hogy mostmár őrült tempóban fog rámragadni a tudás és nemsokára perfekt leszek németből. :-)

2011. jan. 3.

Mindenhol jó, de a legjobb otthon

Február elejéig érvényes a személyim, vagyis újat kellett csináltatnom. Az összes igazolványomban ronda a fénykép, de nagyon, ezért kértem a fotós nőt, hogy próbáljon már egy normálisat összehozni. Erre a szeme se rebbent, tök rendes volt és segített. Az első kép kapásból nem tetszett. A második csúnyább lett, de mivel nem menti el a gép őket, ezért az elsőt már nem lehetett visszahozni. Három a magyar igazság, mondtam, hogy még egyet, az marad. Nem akartam kiborítani a hölgyeményt, meg aztán mások is akartak fotózkodni. Persze ez a kép is pocsék lett, de úgy látszik, rólam nem lehet jobbat csinálni. Mondjuk az sem segített, hogy előző nap korán keltem és 11 órát utaztam, aztán aznap szintén korai kelés volt emiatt. Szóval ránéztem a fotóra és lemondóan legyintettem, hogy jó lesz, olyan, mint az eddigiek. A nő mondta, hogy megérti a problémám, mert neki is ritka a jó igazolványképe. Erre megmutattam neki a személyimet, hogy ennyire vészes a helyzet nála is? Ránézett, hümmögött egy sort, majd közölte: „Akkor 14 éves volt, mostmár azért csinosabb.”

Szemüveget is kellett csináltatnom, a régi lencsék karcosak voltak, nagyon zavartak. De a keretemet megtartottam, mert: 1, szeretem; 2, minden más rosszabbul áll; 3, most nincs kidobandó 15 ezer Ft-om rá és amúgy sem hordom sokat. Így is ráment a gatyám a lencsékre. Azért persze megpróbáltak rábeszélni egy újra, fel is próbáltam egy csomót, de csak ragaszkodtam a mostanihoz. A fő meggyőző érvük: „De nem szeretnél divatosabb lenni?” (Mondjuk mindig is olyan cuccokat választottam, amik tetszenek és jól állnak és nem feltétlenül követik az utolsó divatot, de azért szerintem jól néznek ki.) Otthon pedig Kati kommentje: „Nem cserélted le? Pedig ez olyan Harry Potteres.” Ami nem igaz, mert nem kerek, hanem ovális. Ez az a Kati, a kedvenc és egyetlen húgom, aki miután elolvasta az Ibolyás bejegyzést, közölte, hogy ő kapásból tud közös dolgot bennünk: „Mindketten öregek vagytok.”

Csak néhány napja voltam otthon és máris csúnyának és öregnek lettem kikiáltva, aki a divatot még hírből sem ismeri. Ebbe a leamortizált lelkiállapotba érkezett meg a 6 éves unokatesóm, Marci és vele együtt a bakugánok. Ezekről annyit kell tudni, hogy a terroristák és a titkosszolgálatok sikerrel lecserélhetnék a kínzási és agymosási módszereiket rájuk. Néhány nap velük (játék vagy rajzfilm) és bármelyik felnőttből agyhalott zombi lesz. A rajzfilm kitalálóját akasztani kellene. Aki pedig a játékot találta ki, arra kellene ítélni, hogy élete hátralévő részének minden egyes pillanatában lelkes 6 évesekkel játsszon. Kb. másfél nap alatt komplett kiképzést kaptam (Marci végtelen információfolyammal rendelkezik + rajzfilm a TV-ben napi háromszor, Bakugán-magazin és persze a játék). Csütörtök reggel még próbáltam magamhoz térni és felébredni, mikor megjelent Marci egy sumák arckifejezéssel felfegyverezve. Hogy elejét vegyem minden hátsó gondolatnak (mint a rám ugrás vagy egy bakugán lehengerlő támadása), kérdeztem, hogy jön-e aludni még egy kicsit mellém. Ennek kb. 0,0000000001% az esélye, de hát a remény hal meg utoljára. Teljes meglepetésemre bevágódott az ágyba, elhelyezkedett, aztán közölte: „Beszélgessünk.” Még próbáltam magam túltenni ezen a pozitív sokkon, mikor kis hatásszünet után hozzátette: „A bakugánokról.” Merthogy már én is szakértő vagyok. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy telt a nap többi része. Ezzel megvolt a teljes szellemi leépülésem is.

A fizikairól: Marci új beceneve a Szélvész Meteor. A szélvész a sebességére utal, a meteor a becsapódás erejére…

Ezeken kívül jókat játszottunk Katiékkal, míg itthon voltak, a szilveszter is klassz volt Ancsáéknál Miskolcon. Láttam egy adag filmet: közülük az Aranyhaj nagyon tetszett, érdemes megnézni, már ha valaki szereti a rajzfilmeket. A másik egy régebbi film, a Durr, durr és csók, amit viszont muszáj látni. Nem is tudom, mikor nevettem utoljára ennyit egy filmen. Ráadásul tényleg élvezhető poénok voltak, nem a szokásos Dumb és Dumber – féle baromság. Szóval jó történet és színészek és fergeteges humor. Éééés ezeken kívül: Marci előadta, hogy legyek a szívszerelme, ill. házasságot is ajánlott (az ő szavajárásával: „legyünk férjek”). :-) Persze azért felvilágosítottam a hátrányokról, mint a rokoni kapcsolat meg a kb. 24 évnyi korkülönbség, de ezek szerint nem vagyok annyira se csúnya, se öreg. :-)

És végül Boldog Új Évet mindenkinek! Őrület, milyen hamar elszaladt az év. Alig pislogtam néhányat és huss, elszállt (mondjuk az a három nap a bakugánokkal egy ici-picit lassabban telt – inkább vánszorgott, de azért eltelt.) :-)

Még van itthon két napom, aztán irány vissza németbe. Kíváncsi vagyok, ez az év hogyan alakul majd.