2010. dec. 21.

Ünnepek itthon

Hazajöttem kb. 2 hétre, ma este futottam be és 6.-án repülök vissza. Majd utána folytatom az irogatást. Az elmúlt hétről annyit, hogy tanfolyam már nem volt, ott is szünet van. Pénteken Ibolyával elmentem a munkahelyi karácsonyi bulijába. Tiszta büszke vagyok magamra, mert nagyrészt értettem, miről beszélnek és be is tudtam kapcsolódni. Ráadásul én is kaptam ajándékot, ha már ott voltam. :-) Hétvégén Kölnben voltunk a húgánál (köszi megint a vendéglátást, Tünde), szánkóztunk a gyerekekkel, éjjel buliztunk, másnap pedig még gyorsan szétnéztünk az egyik karácsonyi vásáron.

2010. dec. 13.

Kiállítások

Az elmúlt napokban 2 kiállítást láttam és ajánlani tudom, hogy az egyiket nézze meg az ember, a másikat pedig véletlenül se. Ibolya egy másik barátnőjét látogatta nem-tudom-hol a hétvégén, 2 órányira innen. Én pedig múzeumjárást terveztem.
A városiba nem akarok menni, mert a természettud.-i részleg felújítás alatt és inkább megvárom, míg az is kinyit. Helyette a Frauen Museumban (Nő M.) voltam. Ez a ne-nézd-meg múzeum. Az ötlet jó, a kivitelezés pocsék. Először is, 2 szint zárva volt, mert épp előkészítik a következő kiállításokat. Ilyenkor nem illene feleannyiért adni a belépőt? De amúgy az egyiknél nyitva volt az ajtó és besunnyogtam. Itt a nő-és-a-tudomány lesz a téma. Néhány nő van kiplakátolva, mellettük röviden a munkásságuk, nem nagy durranás. A nyitott szinteken van egy szoborkiállítás: mindenféle területről és korból vannak szobrok, nagyrészt istennőkről. Viszont kicsik is, rondák is, nem túl szép az egész. A másik, amit meg lehetett nézni: Tatjana Barbakoffról készült összeeállítás. Fotók, csúnya rajzok, meg némi infó van róla. Azt kell mondjam, tényleg jó táncos lehetett, mert biztos nem a szépségéért kapták fel. Szóval abszolút nem érte meg a 6 eurót, amit ki kellett érte perkálni.
A másik a Lego kiállítás, ez mára maradt, mert Ibolya is jött. Ez tetszett, de nem volt valami nagy. Még kb 2-szer ennyi dolgot simán be lehetne pakolni a terembe. A 8 eurós belépőt ez se feltétlenül éri meg, de azért tetszettek, amiket felépítettek. Mondjuk az is igaz, hogy családosoknak jó program, mert ott lehet maradni legózni, meg rajzfilmet nézni. Itt van 2 kép, a mozaikot egyes kis kockákból rakták ki, az volt talán a legjobb.


2010. dec. 10.

Ibolya

Szóval Ibolya és hogy miért gondoltam, esetleg elrontotta az átutalást. Bár aki ismeri, annak nem kell magyarázni. :-) El kell ismernem, hogy sokat javult egyetem óta. Már nem hagy el és felejt el mindent (mondjuk hozzá kell tenni, hogy amilyen gyakorisággal elhagy dolgokat, olyannal talál is, így kiegyenlítődik) és nem annyira szétszórt. (Régen csak azért nem hagyta el a fejét is, mert stabilan oda van nőve a nyakához.)
Bár nemrég kidobta a vadiúj fülbevalóit a munkahelyen némi narancshéjjal együtt. Tegnapelőtt a mobilját felejtette bent. Amikor itt van az a vacak, hétvégén is ébreszt 6-kor, mert úgy állította be és elfelejti. (Aki meg engem ismer, az tudja, hogy jó indok kell ahhoz, hogy hétvégén 10-nél hamarabb felébredjek. Ha meg feleslegesen teszem, akkor marha ideges leszek.)  Múltkor pedig:
Én: - Leteszem a bögrém az ágy mellé, légyszi ne rúgd fel.
Ő: - Nem kell mondanod, vigyázok és nem felejtem el, már nem vagyok olyan kelekótya, mint régen.
Én: - Jól van na, csak szóltam.
Fél óra múlva csörrenés:
Én: - Sikerült belerúgni?
Ő: - Aha…
Szerencsére csak megbillent… Most mondja, hogy vegyem figyelembe a statisztikát is, mint enyhítő körülményt: eddig csak kétszer rúgott bele. Az esetek többségében megúszta a bögre. És azért nem rakom máshova, mert nincs hova. Vagy a földön boríthatja ki, vagy az ágyon. Szóval inkább a padlón hagyom.
Kérdeztem tőle, hogy ezeket leírhatom-e, mivel rajta fog röhögni a fél rokonságom és baráti köröm. Mondta, hogy nyugodtan, mivel a családja panaszkodott, hogy mennyire megváltozott, de ezeket olvasva tudni fogják, hogy egy fikarcnyit se. :-)

Múlkor elmélkedtem azon, hogy a francba lettünk barátok, mert nem sok közös van bennünk. (És még finoman fogalmaztam). Kb. 5 perc gondolkodás után abbahagytam annak a bizonyos közösnek a keresését, eredmény nélkül. Bár az igaz, hogy nem erőltettem túl az agyam. Ezt meséltem neki az egyik nap, mire ő:
- Ugyan már, persze hogy van bennünk közös.
- Igen, mi?
- Öööööö….
Fél perc múlva még mindig: - Hmm… öööö…
Majdnem egy percnél: - Biztos van valami, csak most nem jut eszembe…

2010. dec. 9.

Éljen, új csizmám lesz!!!

Aki nem érti ezt a kitörő örömet egy új pár csizma miatt, annak jön a magyarázat. Nos, kicsit nehezen találok magamnak ruhákat. (Kati most biztos vinnyogva röhög a „kicsit”-en. Gondolom még élénken él benne a néhány évvel ezelőtti farmer, ill. cipő vásárlás.). Ha csak nézelődök, de nem kell semmi, viszont meglátok valamit, ami tetszik, akkor okés a dolog. De ha valamit már elképzeltem… Olyat tuti nem találok sehol, ennek ellenére kitartóan keresem. Sokáig. Ruhánál még elmegy a dolog, mert ha nem találok pont olyan pulcsit, ami kell, akkor mi van. Semmi. Hordom a többit. De cipőkből nincsen tele egy szekrény és jellemző, hogy addig hordok egyet, amit szeretek, míg szét nem esik. Így maradt ott egy pár szandám a szemetesben Cipruson, egy tök jó bőrcipőmnek így repedt ketté a talpa és az egyetlen téli bakancsom, amiben nem fagyott szét a lábam, így esett szét. Szóval a cipővásárlás kritikus és fontos dolog, ehhez mérten el is tart egy ideig, nem is hajlandó már senki se elkísérni rá… A téli csukák ügye még nehezebb, mert olyat találni, amiben nem fázik a lábam, szinte lehetetlen. Tavaly nem is volt rendes csizmám, a bakancsomat hordtam sok zoknival. Két éve Berlinben láttam egyet, ami nagyon tetszett, kivéve az árát. De Ibolya végülis vett, szereti és meleg is. Szóval nekiálltam most én is olyat keresni. Leszarom az árát, ez az egyetlen, ami normálisan néz ki és remélhetőleg nem fagy bele a lábam. Boltokban persze már nincs, maradt az internet.

Jön az újabb fejezet: netes vásárlás. Eddig is vettem vonat-, busz-, repjegyeket neten, külföldön is. Meg otthon könyvet. Minden simán ment. Most is néhány napi keresgélés után meglettek a csizmák, még 10 euróval olcsóbban is, mint ahogy Ibolya vette őket annak idején. Hurrá. Kiválasztottam őket feketében, a jó méret is volt, irány a kosár és reménykedtem, hogy nem regisztrálós oldal. Persze, hogy az. Ezt Ibolya mobilján bonyolítottam (volna), akkor még nem volt wifi net. Szóval nem volt egyszerű, a honlapnak se tetszett, nem tudtam regisztrálni. Mire 2 nap múlva összehoztam, addigra elfogyott a fekete csizma!!! Mire eljutottunk a vásárlásig, az a szürke árnyalat is, amit elsőre kinéztem. A rohadt életbe. Nem baj, egy másik szürke még volt, megrendeltem azt. Következő sarkalatos kérdés: fizetés. Ez wifi, eleget hallani olyasmit, hogy aki ügyes, hozzáférhet az azon küldött adatokhoz, vagyis adjam meg a kártyám számát vagy ne? (Tényleg le lehet így nyúlni az adatokat? Csinálják is? Vagy csak paranoiás vagyok?) Ibolya: ne, majd átutalom a pénzt én, te meg majd ideadod valamikor. Szuper. Ez 2 nap alatt össze is jött, de addigra már tűkön ültem, hogy mikor lesz már csizmám (jobban várom, mint kis koromban a Mikulást). És nem küldték, helyette jött egy email egy hét múlva, hogy ugyan, utaljuk már át a pénzt. Mi van?? Mire vissza, át van, kérem a csizmát. Épp csak nem tettem hozzá, hogy: de most rögtön. Az ő válaszuk: akkor ellenőrizzük már az átutalás adatait, jó helyre ment-e a pénz. Odasandítottam Ibolyára, őt ismerve nem lehetetlen, hogy mellément (ezt máskor részletezem). Megnyugtatott, hogy ügyes volt, mindent jól csinált. Ééééés ma végre írták, hogy megvan a pénz, küldik a várva-várt csizmám. Nagyon remélem, hogy a posta nem fog vele még egy hetet szarakodni, mint a bank a pénzzel. (Ezt most lekopogtam, minden simán fog menni.) Na, ezért szeretek én boltban vásárolni, egyszerűbb.

2010. dec. 7.

Tehetségkutatók itt

Túl sok minden nem történt mostanában, a hétvégén nagyrészt lustultunk. És tévéztünk. Persze azért voltunk a karácsonyi vásárban is, ami nagyon tetszik (inkább a pestit kell elképzelni, nem a nyíregyit). Na, szóval tv. Azt nem mondom, hogy sokkal jobb az adás, mint otthon. Nincs Discovery, meg nekem hiányzik Spektrum, meg a zene csatornák. Sokkal több ugyan a kereskedelmi adó, de a műsorok színvonala sokszor az otthonival vetekszik. Csakhogy a mennyiség azért azt jelenti, hogy nagyobb az esélyem, hogy találok valami nézhetőt. És a legjobb, hogy míg otthon ez semmittevésnek és időpocséklásnak minősülne, addig itt nyelvtanulás. :-)
Amit nagyon szeretünk, az a Dadus, otthon is adták, akkor is néztem, ha tudtam. Ill. itt is tehetségkutató-lázban ég minden és mindenki. Mikor jöttem, akkor még elcsíptük az X-faktor végét. Most is megy valami, ahol csak lányok kornyikálnak, talán zenekar alakítási show, de azt nem szeretem. Ill. van Das Supertalent, olyan, mint a Csillag születik.
Ebben még csak az elődöntőknél járnak, de már van egy csomó tényleg tehetséges ember és sokan sajna nem jutnak tovább. Voltak akrobaták, akik nagyon tetszettek (az egyik srác egy nagy karikával tornázott, meg gurult ide-oda) és 1-2 énekes. Viszont olyanokat is beszavaztak, akik megérdemlik: egy fiatal srác, aki Leona Lewist énekelt eszméletlen jól. Vagy a süket táncost, ill. a pasast, aki operát éneket 2 hangszínen: nagyon mélyen és magasan is. És szerencsére nem juttattak tovább néhány olyan embert, hogy... Látnotok kellett volna őket. Volt a mazohista fazon, tele piercinggel meg lyukakkal. Mikor a nyelvében lévő lyukba akasztott kampót és úgy emelt meg húzott súlyokat, már az is sok volt, de mikor működő fúrót dugott az orrába, akkor már takartam a szemem és Ibolya mondta, hogy mikor nézhetek megint oda (pont, mint mikor horrorfilmet nézek). :-) Vagy a nő, aki a monumentális melleivel vert szét dolgokat (sörösdoboz, dinnye...). Vagy a pasi, aki megivott kb. 2 liter vizet, aztán valahogy visszapumpálta a szájába és élő szökőkút lett (nem is értem, egyáltalán ő hogy juthatott el idáig a műsorban). Szóval vannak csak érdekes, ill. érdekes-és-jó produkciók.
Visszatérve az X-faktorra: a nyertes csaj megérdemelte az 1. helyet és ilyet az otthoni megasztárosokra még nem mondtam. Azokban is volt 1-2 jó énekes (szerintem), de mindegyiket kiejtették. Ami meg akkor ment otthon mindkét műsorban, mikor eljöttem, az totál lehangoló. Szóval ha valakit érdekel, hogy kell énekelni és előadni, az nézze meg ezt, ez volt Edita utolsó fellépése az eredményhirdetés előtt:
http://www.youtube.com/watch?v=syf7RaaLxMk
Vagy ha valakit a videoklip érdekel:
http://www.youtube.com/watch?v=PmPbmJ7PsoA&playnext=1&list=PL2CECA13384AAA1F0&index=21

2010. dec. 1.

Wiesbaden képekben

Éljen, éljen, van net a lakásban, nem kell többet a Starbucksba mennem  miatta. Az egyik lakó bevezettette és mi is tudjuk használni. Ráadásul képeket is tudok feltölteni, hihetetlen. Nem tudom, hogy ez a jobb netkapcsolatnak köszönhető vagy a múlkori nyavalygós teóriám tényleg működik. :-)
Szóval, jöjjenek a képek, amiket már egy ideje meg akarok mutatni.
A Marktplatz a város főtere. Ott található a Marktkirche, ami a város legmagasabb épülete 98 m magas tornyával, ill. a régi városháza, ami pedig a belváros legrégebbi épülete.



Nagyon tetszett még a Kurhaus. Ez egy 1900-as évek elején készült épület, miben koncertterem és kaszinó működik. Itt jön 2 kép róla, egy hátulról, a Kurparkból nézve és egy másik a belváros felől.



Végül a hírhedt termálvíz.