2010. máj. 20.

Az újoncok

Hétfőig nem történt semmi érdekes, csak a szokásos: áztunk-fáztunk. Délután bementem a többiekkel Marscianoba, volt 1 órám szétnézni visszaindulás előtt. A régi városrész érdekes, a többi semmi extra. Öreg épületek nagyon szűk utcákkal. Mivel fáknak nincs hely, ezért cserepes növények vannak kirakva, nagyon hangulatos az egész hely. Hétfőn este befutott Pati (Patricia). Brazil lány, az USA-ban tanul. Rá egy napra jött egy srác, Koen Hollandiából. Ryan, akinek múlt héten kellett volna jönnie, úgy látszik meggondolta magát, mert nem érkezett meg. ÉS, csodák csodájára kedden egész nap napsütés volt (ami persze azt jelentette, hogy egész délelőtt füvet nyírtunk, de nem baj).
Délután Koennel kibővülve sétálni mentünk a közelbe. A Civitella dei Contit néztük meg, 1 óra gyaloglásra van tőlünk egy dombtetőn. Olyan, mintha egy villát kerszteztek volna egy kis várral. Laknak is benne, 6-ig láttunk házszámokat. A terv az volt, hogy bekönyörögjük magunkat a toronyba a kilátás miatt, de a kutya se járt ott épp akkor, így csak a dombtetőről néztünk szét, eszméletlen szép a kilátás. A képeket még nem töltöttem le a gépre, szóval senki ne reklamáljon értük. Odafelé szóba került, hogy vaddisznók is élnek errefelé és Koen nem tudta, hogy elég veszélyesek is lehetnek. Ott bizonygattuk neki, hogy ez bizony igaz, mert "morcosak" tudnak lenni és agyaruk is van és remélhetőleg gyors futó és jól mászik fára arra az esetre, ha találkoznánk egyel.
Erre ő:
- Ha hangosan tapsikolok, akkor nem ijesztem el?
- Nem valószínű, ha már egyszer feléd rohan.
- És mi van, ha úgy viselkedünk, mint a medvékkel szokás?
- Halottnak akarod tettetni magad? Nem a legjobb ötlet, hamarabb utólér.
- Neeeem, csak nem mozdulok és keményen rá nézek...
- Ha ki akarod próbálni (végülis Crocodil Dundeenak bevállt)... addig mi majd Patival elfutunk. :-)
Erre ma kiderült, hogy farkasok is vannak a környéken (mindhárman láthatóan lesápadtunk), már volt, hogy éjszaka megöltek 1-2 birkát (nagyon ritkán). Ennyit arról, hogy vaddisznók miatt aggódjunk...
Tegnap szintén füvet nyírtunk (már tiszta profi vagyok) és még mindig nem fejeztük be. Én már túl vagyok az első nagy izomlázon, de a többiek elég fintorogva emelgetik a karjukat. :-)
Ma a csirkék lakrészén ügyködtünk, én megint festegettem. Nem mondom, hogy nagyon tökéletes lett, de a csirkéket és a nyulakat ez aligha fogja zavarni. Este mindannyian Marscianoba mentünk, mert Francesco iskolája előadásokat tart, ő pedig énekel a műsorban (holnap is lesz). Nem ültük végig az egészet, hála az égnek, mert a legtöbb gyerekre igencsak ráfér még néhány évnyi énekóra (bár egy-egy próbálkozásnak jók voltak a fellépések). Viszont a Francesco és az utána következő lány száma maglepően jók voltak, így azért megérte elmenni.
A másik gyereknek, Manuelnek van némi problémája, mármint szellemi, nem nagyon komoly: tanulási nehézségek (azt hiszem) és lassabb az átlagnál, ezért nem beszél angolul, ill. néha kicsit furán viselkedik. Bár előttünk azért picit moderálja magát. De az anyjának az idegeire megy, hogy sokszor úgy eszik, mint egy malac, aztán belebüfög más képébe, stb., ezért megtanította nekem olaszul azt, hogy: "Ez gusztustalan." Mikor Manuel nem viselkedik, nekem kell odakiabálnom neki, hátha elszégyelli magát. Mikor először rikkantottam el magam így, mindenki csak nézett egy pillanatig, aztán oltári röhögés lett belőle.
Jaj, majdnem kifelejtettem a motorosokat. Volt 2 vendég a ház melletti apartmanban, 2 nyugdíjas, jó fej, osztrák pasas, akik olasz körutat csinálnak. Az egyik néhány dolgot tudott magyarul, mert többször volt üzleti úton Magyarországon, ill. egy magyar barátja a rokonságba nősült. A fiak jó barátok voltak, így a gyereknevelés során némi magyartudást is felszedett, amit aztán most megcsillogtatott. Szóval, azon, hogy tud "köszönöm szépen"-t és "viszont látásra"-t mondani, nem lepődtem meg, de aztán előrukkolt azzal, hogy "rossz fiú, gyere ide, kapsz egy pofont". :-)

Nincsenek megjegyzések: