2010. máj. 25.

Assisi, Orvieto, Civita

Vasárnap és hétfőn lazítás volt, ma kertészkedés. Vasárnap délután Patival elmentünk Santa Maria degli Angelibe és Assisibe. Az itteniek kölcsön adták az egyik kocsit, így viszonylag könnyű volt odajutni.
S. M. degli Angeli egy bazilika neve is itt, ami egy kis kápolna fölé és köré épült. Assisi Szent Ferenc az 1200-as évek elején renoválta a kápolnát és sok időt töltött ott, így ez lett a ferences világ központja. Sajnos nem lehetett fényképezni bent, pedig szívesen mutatnék fotót, lenyűgöző látvány.
Assisi hegyoldalba épült templomok, egy várkastély és különféle épületek együttese, valami hihetetlen látványt nyújt a távolból. Ez Szent Ferenc és Szent Klára szülőhelye, ezért akartam látni. Sajnos csak kevés időnk maradt várostnézni, az egész nap kellett volna rá, egy csomó mindent nem volt időnk rendesen megnézni. Elmentünk a Szent Ferenc bazilikába, aminek a falai Szent Ferenc életéről szóló képekkel vannak telefestve és itt van a sírja is.

Utána átsétáltunk a városon a Santa Chiara (Szent Klára) bazilikához, aminek a kriptája Szent Klára, a klarissza rend alapítójának a nyughelye. Ez a bazilika annyira nem lenyűgöző, mint az előzőek, de azért volt mit nézni.
Visszafelé még a főtéren megálltunk a Minerva templomnál. Ez kívülről ókori építmény, korinthiai oszlopokkal, de belül átalakították barokk templommá.
Maga a város is nagyon tetszett, hangulatos, szűk utcák és persze rengeteg túrista. Itt egy kép a városból.

Jöjjön a 2. nap: Orvietoba és Civitába mentünk kocsival négyen. Most jött Koen és Manuel is, szóval nagyon nemzetköziek voltunk. Orvieto egy jó nagy vulkanikus sziklára épült. A kocsit lent kellett leparkolni és aztán a hegy belsejében lévő mozgólépcsőkön lehetett feljutni a városba. Kicsit hasonlított Assisira. A fő látnivaló itt a dóm, amit kb. az 1200-as évek vége felé kezdtek el építeni. Nagyon szép az épület, a kápolnái tele vannak freskókkal, sok a szobor és rengeteg a mozaik.

Ez után elblattyogtunk Szent Patrick kútjához. 1527-ben kezdték el tervezni, mikor a város támadástól tartott és félő volt, hogy elvágják a víz utánpótlástól. A kút kb. 60 m mély és 13 m széles, két egymással szembeni spirális lépcső vezet le az oldalán, itt lehetett lejutni. A lépcsőknek a kút belseje felőli falán boltíves ablakok vannak kivágva végig. Ez a kút nagyon tetszett (és nem csak a szakmai ártalom miatt). Szegény Manuel nem egy nagy sportember, egy kis séta is megerőltető neki, szóval megjárni a kutat nagy edzés volt. Mikor végre kikerült a fényre izzadva és hörögve (úgy, hogy felfelé Koenre támaszkodva jött), lerogyott és közölte, hogy: ezt soha többet. :-)

Orvieto után Civita volt a program, ami szintén egy elszigetelt sziklára épült kis falu. Egy gyaloghíd vezet át rá a szomszédos városból.

Kis falu, alig laknak már benne, talán 8 öreg, ami nem csoda, végülis elég nehezen lehet megközelíteni. De legalább nyugis hely. Úgy is nevezik, hogy a falu, amelyik ki fog halni. Érdekes volt bejárni, ami nem volt nehéz, egy főutcán lehetett végigsétálni.
Nem is tudom, melyik hely tetszett a legjobban. Azt hiszem, mindegyik. :-) Legalábbis elég gyakran közöltem, hogy ide akarok költözni. :-)

Nincsenek megjegyzések: