2009. nov. 29.

Összegzés

Ez az utam nem sikerült olyan jól, mint az angliai, sajnos. A nápolyi kirándulós időszak klassz volt (bár Nápoly maga annyira nem tetszett). Az első farmon szar volt és nem csak az influenza miatt. A hideg, a hideg víz és hát az emberek. Rendesek voltak, de nagyon furák. A 2. farmon klassz volt. Fűtés ott is csak este volt és eléggé égni kellett a tűznek, hogy produkáljon némi forró vizet, de ez is valami. Szintén hátrány, hogy ált. kocsival mentünk ki a földekre, ahol sehol semmi a fákon kívül, vagyis mindent vinni kellett magunkkal, pl. vizet. De Rosa és Massimo annyira aranyosak, lehetetlen nem kedvelni őket. Még szívesen maradtam volna náluk akár tovább is, ha nem lettem volna beteg. Szegény Rosa halálra aggódta magát a köhögésem miatt.
Kint ettem 1-2 ismeretlen növényt. Egyrészt Rosa jól ismeri a vadon termő ehető növényeket és használja is őket, mint pl. a vad zellert. Plusz ettem néhány ott honos dolgot: az előző farmon a fizsola (nem tudom, hogy írjuk - mintha citrom és kiwi lenne keresztezve), loto (Paradicsomnak kinéző dolog, ami frissen keserű, hagyni kell poshadni, hogy ehető legyen. Elég furák a fák, a levelük már lehullott, de az ágakon ott lógnak a romló paradicsom kinézetű gyümölcsök.), figchi india (Pugliában nő, egy kaktusz termése, finom, csak nagyon tele van maggal. Ill. ez is szúrós, mint a kaktusz, megtapasztaltuk, először kesztyű nélkül szedtük, utána pedig kb. 15 percig a szálkákat a kezünkből.), barattini (Úgy néz ki, mint egy kisebb sárgadinnye, csak zöld és uborka íze van). Ill. ettem fügét frissen, ami sokkal jobb, mint a szárított.
A kultúrát, az embereket kiismerni ennyi idő alatt nem lehetett. De nem vagyok benne biztos, hogy vissza akarok menni dolgozni, annyira nem vagyok lenyűgözve a helytől... Nyaralni 1-2 hétre, főleg nyáron, igen. Bár lehet, hogy második nekifutásra jobban alakulnának a dolgok, ki tudja.

Nincsenek megjegyzések: