2009. júl. 31.

Brighton és Portsmouth

Szerdán megnéztem a Pavilont, mellette a múzeumot, később pedig Anikóval a kikötőt. A Pavilon (mondjuk nem tudom, így kell-e nevezni magyarul, angolul egy i betűvel több van benne: Pavilion) IV. George úgymond nyaralója volt, amit egy farm házból alakíttatott át. Kívülről egy indiai palotának néz ki, a belseje még érdekesebb. Van 1-2 szoba, ahol az ilyenkor szokásos stílus található, viszont azokon kívül a 18. században épp kedvelt kínai stílus uralkodik. Mondjuk azért a szokásos erős színekkel és rengeteg aranyozással együtt. Mindenhol kínai mintás tapéták (bambusz, sárkány, stb.), kínai szobrok (rengeteg sárkány, nagy része persze aranyozva), bambusz bútorok (keverve más stílussal), kínai festmények arany keretben, szóval kész káosz. De már annyira túlzásba estek vele, annyira színes és vegyes és sokszor össze nem illő, hogy pont ezért néz ki hihetetlen jól. Az egyik legérdekesebb része az ebédlő, vagyis annak a plafonja. Kupola van az asztal felett, rá egy pálmafa koronája van felfestve (1-2 levél külön van és bronzból készült, hogy visszaverje a fényt). Ez alatt egy nagyobb sárkány lóg kiterjesztett szárnyakkal, ez tartja a csillárt a karmaiban. Ez egy jó nagy üveggyöngyös csillár, a palotákban szokásos, csak épp sima gyertyatartók helyett na mik vannak? Igen, kisebb sárkányok, feltartott fejjel, szájukban virágot formázó búra. Mikor ég a lámpa/gyertya benne, akkor olyan, mintha lángot okádnának… A múzeum felejthető volt. Van néhány dolog, amit én nem állítottam volna ki és amúgy is kicsit káosz volt a tárlatok közt. A kikötőről már írtam. Lentről is ugyanolyan jól fest a hely. Hát még a hajók.
Tegnap kora délután jöttem Portsmouthba. Most nem szállóra mentem, hanem kipróbáltam a couchsurfinget. A hospitalityclub-on keresztül találtam magamnak helyet egy fiatal lett családnál. A párnak (Maija és Peter) 2 kis gyereke van és Maija szülei is itt élnek. Én a nappalijukban dekkolok. Nagyon aranyosak mindannyian. A gyerekekkel is jól elvagyok, még a kicsivel, Norával is jól elbeszélgetek (bár a felét nem értem, mert az angolja még nem olyan jó, ráadásul lett szavakkal keveri). :-) Még aznap este jártam egyet a belvárosban, ami nem nagy szám, kicsit kiábrándító, de azért nem olyan siralmas, mint Newhaven volt. Később Maija elvitt kocsival egy környékbeli dombra és megnéztük az éjszakai kilátást. Szép volt, szép volt, de nem annyira, mint a budapesti.
Ma a kikötőben csámborogtam egész nap. Egyik részén van egy puccos pláza. Utcák vannak lefedve átlátszó tetővel, annyira nem szép, mint a bristoli, de a wc felveszi a versenyt az ottanival. A folyékony szappan mellett itt kézkrém és szájvíz is van!! Voltam az öbölben hajókiránduláson, megnéztük az épp benn horgonyzó hajókat. Sok a hadihajó, főleg rombolók. A régi dokkoknál is jártam, itt kialakítottak egy adag múzeumot. A két legjobb az két hajó, a HMS Warrior és a HMS Victory. A Warrior nagyon tetszett, talán még jobban is, mint korábban Londonban a Cutty Sark. Mondjuk az kisebb volt, egy teaszállító klipper és csak vitorlával ment. Ez hadihajó, amin a vitorlák mellett széntüzelésű kazán is van. Jól karban van tartva és hihetetlen szép. A Victory annyira nem tetszett, ő azért híres, mert Nelson vezérhajója volt a trafalgari csatában. Megnéztem egy hajó maradványait is. A Mary Rose elsüllyedt a közelben és a váza egy részét tudták megmenteni, valamennyi használati tárggyal együtt. Ez utóbbiaknak van egy múzeum, a hajótestet még konzerválják. Ezt is meg lehetett nézni, üvegen keresztül. Egy nagy hangárban fekszik és folyamatosan locsolják valami löttyel. Pont jókor jöttem, mert szeptembertől ezt a részt lezárják és 2011-12 körül nyitják majd csak meg újra. Van még egy tengerészeti múzeum és egy amolyan játszótér kütyükkel. Egy régi raktár van telerakva szimulátorokkal, számítógépekkel (lehet hajót irányítani, repülni, lövöldözni, stb.) és falat mászni. Itt is jól elszórakoztam, mondanom se kell.

2009. júl. 28.

Penarth és Brighton

Sikerült pénteken kirándulnom. Mondjuk csak délben tudtam elindulni, addig zuhogott. Még utána is elkapott 1-2 zápor, de aztán kitisztult az ég. Az Alexandra parkon át lementem a mólóhoz és utána a part mentén elgyalogoltam Sully-Swanbridge-ig Ny felé és vissza. 5 és fél óra volt ezt megjárni, jól el is fáradtam. A táv maga nem olyan vészes, nagyjából 15 km lehet, viszont ennek kb. a felét a parti kavicsok közt botorkálva és köveken ugrálva tettem meg. Ez azért nehezíti a dolgot. Szerencsére apály volt és a Sully Islandra is át tudtam gyalogolni (dagálynál sziget, apálynál félsziget). Semmit nem változott ez a hely (főleg a szél nem, nem is értem, hogy nem vitt el).
Szombaton segítettem Helennek kitakarítani az egyik szobát, régi játékokat selejteztünk ki. Vele is jó volt újra találkozni. A 3 családból, akiknél aupairkedtem, egyedül velük tartom a kapcsolatot. Ha az ember olyan családot fog ki, mint ő és a lánya, Imogen, akkor klassz a munka.
A vasárnap nagyrészt utazással telt. 10-14 óráig mentem Cardiffból Londonba busszal. Utána Viktorral találkoztam a vonatomig és dumáltunk egy jót (ha ezt olvasod, akkor köszi megint). Aztán jöttem Brightonba Anikóhoz. Most néhány napig éjszakás (doki), így nem sokat fogom látni. Vele gimiben voltunk osztálytársak, de akkor nem igazán foglalkoztunk egymással. A mai nap előtt talán csak a tavaszi osztálytalálkozón beszélgettünk hosszabban. Annak az eredménye az ittlétem. Kicsit fura, hogy most hirtelen ennyit beszélgetünk, de nagyon jól elvagyok vele, egy élmény itt lenni.
Hétfőn a városban kóboroltam. Voltam a parton, a mólón (vidámpark és játéktermek vannak rajta), csavarogtam a városban. A legjobb rész a The Lanes, egy régi városrész, ahol szűk utcákban üzletek közt lehet bóklászni. Egy másik hely, ami tetszett: a Gardner Street, itt érdekes üzletek voltak. Kicsit hippis és nagyon laza környék.
Ma kölcsönkértem Anikó bicaját és eltekertem a parton K felé Newhavenig és vissza. Ez ragyogó ötletnek tűnt… egészen az első dombig és utána még sok jött. Fájnak a combjaim, holnap valószínűleg nem tudok majd lábra állni az izomláztól. De legalább a tüdőmmel nem lesz gondom, mert azt még az elején kiköptem az egyik emelkedőnél. Ami pedig a hab a tortán: annak rendje és módja szerint leégtem. Elfelejtettem elrakni a naptejet, amilyen idő volt mostanában, eszembe se jutott, hogy kellhet. A nap erejét pedig nem éreztem, mert a part mentén elég rendesen fúj a szél és tompítja. Így most a piros pulcsimhoz passzoló karral és arccal irogatok. Az útról: szép a part, nagyon is. Van rendesen járda vagy kerékpárút, jól lehetett haladni. Newhaven kiábrándító, kicsit lepukkant összehasonlítva a többi várossal. Eredetileg tovább akartam menni a partra a Seven Sisters nevű sziklafalhoz, de addigra már nehezen ment a tekerés és az még odébb lett volna. Viszont Brightonhoz közel van egy nagyon szép falu, Rottingdean. A főutca nagyon hangulatos és onnan nyílik a Kipling Gardens, egy park (inkább kert). Falakkal van részekre osztva, ezek különböző stílusúak, az egyik pl. egy rózsakert.
Holnap még meg szeretném nézni a Pavilont, a múzeumot és lemenni a kikötőbe. Azt ma láttam a dombtetőről út közben. Egy betonfal választja el a tengertől, egy csomó hajó horgonyzik előtte, aztán pedig házak következnek, de köztük csatornák vannak. A házak előtt pedig nem csak kocsik parkolnak, hanem 1-2 hajó is.

2009. júl. 23.

Bath - Cardiff

Kedden Bathban elmentem a Roman Bath-ba (római kori fürdő), ami az egyik kedvenc helyem ott. Jó állapotban maradt meg az épület és szépen alakították át múzeumnak. Főleg a római időket és a hely kialakítását mutatja be a tárlat, azt az időt, mikor a fürdő még nagyobb komplexum volt a templommal együtt. (Már a rómaiak előtt is ismert volt a forrás és istenként tisztelték. Később a rómaiak templomot építettek mellé Sulis Minerva tiszteletére, aki gyógyító erővel rendelkezett.)
Ezután elmentem egy üvegfúvó műhelybe és megnéztem, hogy csinálnak egy poharat. Itt készül az eredeti bathi üveg, ami sötétkék színű. Később kialakítottak egy világosabb, aquamarin színt is, ami sokkal szebb. Ahogy figyeltem, elég sok üvegjük a római időkből fennmaradt leletekhez kötődik (a színek, formák és minták) és emellett csinálnak más különböző dolgokat. Mindegyik egyedi darab és nagyon szép.
Utána elbandukoltam Museum of East Asian Art-hoz. A Távol-Keletről összegyűjtött kisebb műtárgyak vannak itt: porcelánok, szobrok, képek, faragványok és rengeteg jadéből készített dolog. A hegyikristály mellett ez az egyik kedvenc ásványom, annyira jó volt ennyit látni belőlük.
Később még megnéztem a Circus-t (egy tér, ahol a házak kör alakban vannak építve – fotó) és a Royal Crescent-et (félkör), aztán visszazavart a szállásra az eső.


Szerdán viszont már szép idő volt. Egész nap csak lófráltam a belvárosban, ill. a Royal Victoria Parkban. Nagyon szép hely, nyugis, főleg a botanikus kert része. Később elutaztam Cardiffba, oda Helen értem jött és most Penarthban vagyok. Sajnos sikerült elég rossz időpontot kifognom, mert Imogen egyik versenyéről jöttek (lovagol) és későn értek ide. Másrészt ma elmentek, Helen dolgozik és holnap jön meg, Imogen pedig az apjával van és csak vasárnap jön vissza. Én viszont már nem leszek itt addigra. A mai napot a mostani (sorban 6.) aupairrel, Melindával töltöttem Cardiffban. Csak nézelődtünk és vásároltunk a belvárosban. Mondjuk én nem vettem semmit. Bármilyen jól tudok töménytelen mennyiségű cuccot begyömöszölni kis helyre, nem hiszem, hogy a táskáim bármelyikébe sikerülne még valamit berakni.

A terv az holnapra, hogy lemegyek a mólóhoz és onnan a part mellett elgyalogolok Ny felé. Remélem, hogy az idő is egyetért ezzel. Ma és tegnap végre sütött a nap!!! Láttam a kék eget és kezdett egész meleg lenni. Még kitarthatna kicsit ez az idő.

2009. júl. 20.

Bath

Ma reggel az összerámolás után Niki kivitt az állomásra, Ashleyvel ma már nem találkoztam. Annyira jó volt velük ez a néhány nap, mondtam is, hogy hosszú távra odaköltözök hozzájuk. :-) Bár nem tudom, hogy ha sokáig maradnék, hogy viselné Niki a vegaságomat. Nem ugrott ki a bőréből az örömtől, hogy nem eszek húst. Vettünk nekem vega kaját, ilyesmi nincs otthon. Az egyik csirke stílusú nuggets volt, a másik (amin röhögtünk) húsmentes húsgolyók. :-) Teljesen jó volt mind a kettő.
Bathban előbb ledobtam a táskámat, a szobába takarítás miatt még nem lehetett bemenni. Addig megnéztem az apátságot. Utána vissza a szállásra, becsekkoltam, berámoltam a szobába (eddig öten vagyunk benne) és visszamentem a városba. Megnéztem a Herschel Museumot, utána pedig legyalogoltam a lábam. William Herschel élt a házban a húgával, Carolinenal. Mindketten csillagászok voltak: William teleszkópokat épített, ill. ő fedezte fel az Uránuszt, Caroline pedig meteorokat fedezett fel. A következő másfél napba még megpróbálok besűríteni annyi programot, amennyit csak tudok.

2 kép a városról:



Más: én itt szorgalmasan irogatom, mi történik velem, de alig tudok valamit az otthoni dolgokról. Lehetne, hogy ti többiek is írjatok nekem hébe-hóba, hogy ne legyek lemaradva? (Akinek nem inge, gatyája…) Köszi.

2009. júl. 19.

Weston-super-Mare

Pénteken nem volt semmi különös. Összepakoltam, kitakarítottam magam után, kifényesítettem egy bronzszobrot és összeismerkedtem Beataval, aki csüt. este jött és hétfőig marad Beckyéknél. Búcsúzás után Mark kivitt a vonathoz, Westonban pedig Niki szedett össze. Tök jó volt megint találkozni vele, egy csomót dumáltunk. Este megismertem a barátját, Ashleyt is, jó fej és nagyon rendes ő is. Másnap beugrottunk a belvárosba, Nikinek volt elintéznivalója a bankban, Ashley és én pedig vásárolni akartunk. Nem vettünk végül ott semmit, hanem délután beautóztunk Bristolba egy nagy bevásárlóközpontba. Egy kisebb teret kell elképzelni, körben több szinten üzletek és az egész le van fedve kupolákkal. Nagyon pöpec hely, már a mosdójától elaléltam, annyira tetszett. Itt én is vettem egy polár pulcsit (van nálam 4 pulcsi, de ilyen szar idő mellett kell még egy) és Ashley is egy vízálló nadrágot biciklizéshez. Utána elmentünk moziba és megnéztük Harry Pottert. Valamivel jobb, mint a könyv. Ez a kötet volt a legrosszabb, olyan unalmas, hogy csak a végére emlékeztem, így legalább valamennyire érdekes és új volt a film. Meg a speciális effektek azért dobtak egyet a történeten. Az utolsó kötet tetszett, gondolom az abból készült film is jobb lesz majd. Este még játszottunk egyet a Wii-n, elég későig. Először is kiderült, hogy a gép szerint 80 éves vagyok. Már így is kétségbe esek néha a 28 évem miatt, erre még ez is... Utána egy menet bénázás után a bowlingban a 2.-ban már tönkrevertem a többieket. Állati mákom volt. Még kipróbáltam néhány játékot (golf, baseball, tennisz, horgászat, tehénen lovagolás...). Jópofa volt mindegyik, jókat röhögtünk, bár elég béna voltam bennük, főleg a tenniszben. Meg eleinte elég hülye érzés, hogy az irányítóval a kezemben hadonászok és ugrálok, mint egy idióta és próbálom elütni a nemlétező labdákat. :-)
Ma elugrottunk a partra, alighogy odaértünk, elkezdett zuhogni az eső. Szóval jöttünk és mentünk. Most koncertek vannak egész nap ott, kint ázik-fázik egy rakás szerencsétlen. Mi tévében néztük egy ideig a műsort és megállapítottam, hogy eléggé le vagyok maradva a mai angol zenét illetően. Bár val. úgy ált. nem vagyok képben zeneileg. Mondjuk volt egy adag énekes, akik az ottani tehetségkutató műsorból lettek híresek és nem nemzetköziek. A Metro Station jó volt, meg az egyik új fiú banda, a többiről épp most maradok le a netezés miatt.
Holnap délelőtt csomagolok és megyek tovább Bathba. Már várom, az az egyik kedvenc városom itt. Szerdán pedig irány Helenékhez Penartba.

2009. júl. 16.

Buckfastleigh

Tegnap dolgoztam, így ma megint kirándulni mentem Buckfastleighbe. Az eredeti terv az volt, hogy ott kerítek egy másik buszt és elmegyek a Dartmoor Nemzeti Parkba, de az időjárás miatt mégse mentem. Egész nap esik, délelőtt még elviselhető volt, de 3 óra óta nagyon zuhog. De lehet, hogy busz se lett volna, csak hétvégén mennek arra rendszeres járatok Exeterből. A vidéki buszjáratok nem mennek valami sűrűn, már ha egyáltalán mennek és a menetrendben leírt időpontokat is sokszor el lehet felejteni.
Szétnéztem Buckfastleighben, aranyos kisváros, sokkal több mindent nem lehet róla mondani. Aztán felcaplattam a dombra a templom romjaihoz a Church Steps-eken és tovább egy kis ösvényen. Jó állapotban vannak a templom falai, tető kellene rá és valami padló alá, akkor még használni is lehetne az egészet. Utána a Buckfast Abbey-hez (apátság) gyalogoltam át a szomszéd faluba, szintén egy ösvényen. Vagyis mentem volna, ha nem tévesztem el az utat. Az egyik ösvényen átmentem egy szép széles kapun (és nem vettem észre mellette az a keskeny rést a bokrok közt, ahol haladnom kellett volna) és egy tehenekkel teli mezőre értem (amik elég csúnyán néztek rám, amiért zavarom őket). Annak egy részét bejárva már leesett, hogy túlmentem, így visszafelé gyalogolva megkerestem a jó helyet. Közben azon drukkoltam, nehogy bika is legyen a tehenek közt, mivel piros pulcsi és esőkabát volt rajtam… Nem szívesen bizonyosodtam volna meg pont most arról, hogy tényleg ugranak-e erre a színre. Nagy nehezen meglett az ösvényem és elértem az apátsághoz. Szép környék, szép épületek és templom, de ami igazán tetszett, az a kert egy része volt. Egy kis részen levendula kertet alakítottak ki, ahova különféle fajtákat ültettek (de csak levendulát). Utána vissza Buckfastleighbe (már eltévedés nélkül), lesétáltam a régi gőzvasúthoz. Ott van egy vidra és lepke központ, amin erősen gondolkoztam, hogy bemegyek. De a lepkék iránti ellenérzésem végül győzött, főleg mikor azt olvastam, hogy simán rászállnak az emberre, így inkább ezt kihagytam. (Most a konyhában is szembetalálkoztam egy nagy ronda barna példánnyal és dicséretemre legyen mondva, nem sikítottam tőle. Ennyi elég is volt belőlük mára.) Szépen elmentem a buszmegállóba, 10 perccel korábban, de a busz nem jött. Egy pasival vártunk és vártunk, én meguntam, visszamentem a turista információhoz (ami délelőtt zárva volt), hogy ott majd elütöm az időt a következő buszig. Azzal egy épületben volt egy múzeum, egy kocsma, vagyis pub, amit néhány tíz éve nem használtak és meghagyták eredeti állapotában. Az megnéztem és utána a szakadó esőben vissza a megállóba, ahol még mindig várt szerencsétlen pasas. A buszunk valószínűleg korábban ment el, de a következő időben érkezett. Szerencsére ment a fűtés (nyár közepén!), így legalább gyorsabban száradtunk.
Ennyi volt a mai napom, holnap délután megyek tovább Nikihez Weston-super-Mare-be.

2009. júl. 14.

Exmouth és Exeter

A tegnapi program Exmouth és Exeter volt. Exmouth egy kikötőváros Devon D-i részén. Ny-on az Exe folyó torkolata, D-en a tenger határolja. A Ny-i részen van a kikötő, rengeteg hajó a vízen és szörfösök.


D-en homokos strand van, bár nem tudom, ki az aki belemegy abba a hideg vízbe. Mindenesetre most elég kihalt volt. Mióta itt vagyok, rossz az idő. A tengerparton elég folyamatos napsütés fogadott, de itt beljebb megbolondult az időjárás. Egy hete még nyári idő volt, de a tiszteletemre beköszöntött az igazi angol időjárás. Kisebb megszakításokkal jönnek-mennek a záporok és hideg van.


Exmouth belvárosa a szokásos, mindenhol üzletek. Szeretem ezeket a kis boltokat, sok az egyedi bolt is, nemcsak a tömegáru van mindenhol. Ahol az van, az is sokkal jobb, mint a szokásos kínai cucc. A városban még megnéztem a Holy Trinity Church-öt, szép templom.

Délutánra visszajöttem Exeterbe. Megnéztem a szokásos túristalátványosságokat: katedrális, régi városháza, városközpont, a régi Exe-híd. Majd valahova feltöltök még több fotót, de erre még várnotok kell. Ami a legjobban tetszett: the house that moved.


Ma helyben maradtam és takarítottam. Pénteken egy nagyobb csoport jön, akik kibérelték a helyet. Az érkezésükig kell kitakarítani és rendet rakni. Nem volt vészes, csak egy kis por volt lerakódva és a döglött legyeket kellett kiporszívózni, meg a pókhálókat leszedni a falról. Ma szétnéztem odafent az emeletem, ott van a jógaterem is. Szép nagy, valamikor taichizni kellene egyet benne, már kb. 3 hete nem gyakoroltam és nem szeretném elfelejteni. Holnap is maradok, Beckyék hajnalban mennek a reptérre Markért és így nem tudok bemenni Exeterbe. Szóval a következő kirándulás csütörtökön lesz, ha az idő engedi.

2009. júl. 13.

A kezdetek

Jön a beszámoló szombattól.
Hajnali 4 órai kelés és pakolászás után irány a reptér, 7.20-kor indult a repülő. Az út jó volt, a pilóta nagyon emberbarát módon vezette a repcsit. A fülem csak picit fájt, keveset pattogott a nyomástól és a gyomrom is a helyén maradt többnyire.
Londonba gyorsan beértem a Gatwick Expresszel, a csomagot megőrzőbe raktam és csavarogtam egyet (a Victoriától a Leicester Sq-ig és vissza). A nagy táskámmal nem is bírtam volna sokat gyalogolni. A 49,5 kilómhoz jól fest a 2 kitömött táska. A gatwicki állomáson megkérdezte a jegyeladó, hogy 1. osztályra kérem-e. Mire és visszakérdeztem, hogy úgy nézek-e ki, mint aki azon utazik. Végigmért engem, aztán a táskákat és elnevette magát... :-)
A vonat a Waterloo-ról indult Exeterbe, az állomásra értem jöttek. A családnak épp programja volt, így arra én is elmentem. A gyerekek játszottak egy iskolai színdarabban. Kicsit messze ültem a színpadtól és fáradt is voltam, szóval nem maradt meg minden belőle, de az énekek jók voltak, néhány gyereknek nagyon jó hangja volt. Ideérve még megismerkedtem 2 német csajjal, akik már majdnem 1 hónapja itt vannak (szerdán mennek el).
A család: Becky, Mark (most Amerikában van, szerdán jön meg) és 2 gyerek: Willow és Maya. Becky jó fej és nagyon rendes. Mivel a farm a világ végén van, ezért ő fuvaroz minket, ha kell. Pl. vásárolni, a városba, állomásra.
Vasárnap délelőtt bevásároltam, délután gyomláltam és kirándultam egyet a környéken. Munka közben kicsit játszottam a kutyával, Junóval, most azt hiszi, hogy a legjobb barátok vagyunk. Így aztán mikor sétálni mentem, elkísért és még vigyázott is rám. :-) Rendszeresen nézte megvagyok-e még, szóval nem kell aggódni, hogy egyedül csatangoltam valami elhagyatott ösvényen (ez anyunak szólt). Van itt egy erdő, amit az itteniek ültettek éveken keresztül. Az egészet a Woodland Trust keretében ültették, aminek a célja, hogy 200 erdőt ültessenek Angliában és Walesben. Szerintem tök jó kezdeményezés.
Ma kirándultam Exmouthban és Exeterben, de erről majd írok később. Ma közös vacsora lesz, búcsúvacsora, mivel Birte és Katarina (a német lányok) hamarosan elmennek (ők főznek mindenkinek).

Addig is néhány fotó:

A szobám


A nappali

Az udvar

A kilátás

2009. júl. 8.

Próbaüzem

Háromszoros hurrá nekem, úgy fest, sikerült összehoznom egy működőképes blogot. A kinézete még nem az igazi, de ha rájöttem, mi hogy működik, majd feljavítom.

A tervezett dél-angliai körút miatt írom ezt, vagyis így nem kell mindenkinek külön-külön beszámolnom vagy köremaileket írnom, hanem ezeket egy bejegyzéssel lerendezem + a fotómegosztás is egyszerűbb lesz. Mondjuk ha figyelembe veszem, hogy egyszer álltam neki naplót írni még az ősidőkben és kb. 2 hétig bírtam, kicsit kérdéses ennek a jövője. De most igyekszem rendes lenni és nagyon-nagyon rendszeresen írni (már csak azért is, mert az sms-eken kívül a szüleimnek is ez lesz a fő információ forrásuk). Szia anyu és apu!! :-) Másrészt ebből következik, hogy semmi hajmeresztően izgalmasat nem fogok írni (már ha egyáltalán történni fog valami ilyesmi), nehogy az átlagosnál jobban aggódjanak. (Nyugi, nem lesz semmi gond velem.)

Szóval már csak néhány nap és indul a kaland (szombaton).